Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

Annak daczára, hogy a mostani Budapestet alkotó városrészek múltjáról Anonymustól kezdve Salamon Ferenczig sokan és sokat írtak; különösen ez utóbbi «Budapest történetében» az ó-és középkor emlékeit egy nagyszabású műben állítá össze,.legújabban pedig Némethy Lajos,-a «Pesti főtemplom történetében» sok érdekes adatot közölt: mégis van akár hány, nemcsak a főváros helyi viszonyai, hanem az: általános történelem szempontjából is érdekes, sőt fontosnak mondható kérdés, mely megoldatlanul maradt mindeddig, vagy azért mivel nem írtak róla, vagy mivel egyik és másik kérdés körül merőben ellentétes nézetek merültek föl, melyekkel szemben a közvélemény nem tudott megállapodásra jutni. Különösen a népleírási és helyrajzi állapotok felől, a mint azok a végbement erőszakos változások folyamán, mindig úgyszólva újból alakultak meg, nem bírunk megnyugtató tájékozással; és nem,is fogunk bírni mindaddig, míg a kérdéseket, melyek tisztázására van még reménység, nem veszszük elő egyenkint, és azokat egész alaposan le nem tárgyaljuk. Ez pedig nehéz — és hozzá tehetjük hálátlan munka. Nehéz azért, mivel fővárosunk lakossága többször változván, a későbben jött nemzedék az előbbinek emlékeiről és hagyományairól nem tudott semmit; minden időszaknak úgyszólván magában álló története van, mely nem volt folytatása az előbbinek, új viszonyok és új emberek állottak elő, és utánuk ismét újak támadtak, és így a történelmi kapocs és folytonosság többször megszakadt. Csak a régi korból reánk maradt néhány okiratban és némely régi író gyér följegyzéseiben találunk elszórva — mintegy véletlenül egy-két adatot, ezek fölkeresése és összeállítása pedig fáradságos munkánkba kerül, mint a föld gyomrában, a homályosan pislogó mécs világa mellett kutató bányász munkája néhány szemernyi nemes éreznek— itt a pár szóba foglalható történelmi valóságnak megtalálása. És hálátlan e munka azért, mivel vizsgálódásaink közben nagy tévedésekre bukkanunk, melyek az úgynevezett közvéleményben már gyö-