Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

ságra? A pápa levelében «ad ecclesiam Beatee Marisé de veterí Buda» tisztán érthető; az nem vonatkozhatik, mint Némethy véli, a mai budai főegyházra, hanem a szintén Bold. Szűzhöz pzímzett Claríssák templomára, melyet Erzsébet anyakirályné épített. A pápai levél hitelessége pedig legkisebb kifogás alá sem eshetik. Ugyancsak most említett 1882. évi dolgozatomban, a két várra vonatkozólag ezeket írtam: «...,. épen most ássa Holtzspach téglagyára ama hegyormot és annak a Duna felé hajló lejtőit, melyeken, véleményem szerint, a hajdani Etelevára (Eczelburg) állhatott. Ó-Budán ugyanis két vár volt a középkorban, az egyiket, Etelevárát, a magyarok már itt találták; a másikat, a Nagy Lajos király oklevelében említett castrumot a budai prépost és káptalan építé, látszólag a tatárjárás után. Mindkettő egymáshoz közel s úgyszólván egymás mellett fekszik, a buda-újlaki templom mellett fölmenő szépvölgy-utcza végétől jobbra . . . Ezen hegyormon most még több rom és leásás látható, melyben az ott hajdan állott épületek vagy falazat alapjait ismerjük föl. Sok épületkövet, ezekhez tapadt ragacsot, téglát stb. találtam itt még a napokban ; de épen most folyvást hordják az alapkőnek és útburkolatnak használt kőanyagot és néhány hó múlva hiába keressük majd Attila várát». Megnyugvásomra szolgál, mondhatnom, hogy a kérdésnek tőlem telhető tanulmányozása után a két vár hollétét illetőleg, most, a tizedik évben sem írhatok mást. Beteljesedett az is, a mitől féltem : azóta az itt talált épület- és kőanyagot mind elhordották, de leásták a hegynek is déli oldalát, épen addig a vonalig, hol a régi, belső várhely magaslata kezdődik ; az egész. hegy tömör agyag, melyből a völgy hosszában elterülő színekben téglát gyártanak. A magaslat tetejét, rajta vízszintesen nyugvó kemény kőréteg borítja, mely a régi várépületek alapját képezte. Az épületek alapozását mutatják az ezen kőréteg fenekéig leható bevágások, melyekből a kőanyagot már elhordották. Folyó évi május havában dr. Tőry József szíves közreműködésével a várhely nyugati és keleti oldaláról fényképeket készíttettem, melyek fametszetei ide mellékeltetnek. A harmadik kép a várhegy tetejéről kitört terméskő rakások egyikét ábrázolja, ezek közé vegyült még egynehány, a régi épületből fönmaradt faragott kő is. E kőrakáson Madarassy Gábor útitársammal együtt elhelyezkedve, nem kevésbbé fájó érzéssel keseregtem az ádáz sors fölött, mely ős és dicső királyaink eme kedves és sok szép napokról tanúskodhatott lakhelyét érte, mint Marius Carthago romjain ! Még egy-két év, talán csak hónap, és örökre el fog pusztulni maga a hely is, melyen Eczelburg állott valaha. Hogy a királyok székhelyei közt legelőkelőbb és legjelentékenyebb volt Eczelburg, vagyis Új-Buda, onnan következtetjük, mivel leggyakrabban fordul 5*