Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

egyedüli, melyben a magyarok részt vettek —- nem hozta meg a várt eredményt. Svatopluk az ütközet elől gondosan kitért, akadt neki egy hatalmas szövetségese: a hagy szárazság és ezt követte inség, minek következtében az ellene indult nagy hadsereg kénytelen volt élelem hiánya miatt szétoszlani. Eljutottunk a honfoglalás koráig. Őseink már itt találták Elzeburgot, a régi Budát és Pestet is, nemzetiségi fejtegetéseinkkel tehát úgy az országra, mint különösen a fővárosra vonatkozólag tovább nem megyünk. Az akkori ethnographia rövid foglalatja ez : a Kárpátokon innen, melyek szorosain a magyarok átkeltek, és pedig a Vágtól kezdve egész az erdélyi havasokig, tehát ezen egész, akkor rengeteg borította területen még nép nem lakott. E tájon különösen a szlávoknak még semmi nyoma. Tudjuk, hogy Anonymus tudósítása, ki azt írja, hogy a magyarok itt szlávokra és oláhokra — vlachokra — akadtak, merő anachronismus, ő a saját korában észlelt állapotokat, az akkori időkre, tehát körülbelől negyedfélszáz évvel datálta vissza, és ezen tudósítása merőben téves fölfogást és nagy zavart honosított meg a magyar történelemben. Más érdemeire való tekintetből ne kárhoztassuk őt e miatt; a jelenkori pánszláv írók, nem oly jóhiszeműleg,, mint Anonymus, hanem öntudatos ravaszsággal — mondjuk inkább : szemtelenséggel — ugyanezt teszik, és fájdalom, hitelre találnak a magyarok közt is! Ha Safarik és Palaczky, a szláv történelem eme legnagyobb hírű íróinak műveit olvassuk, kikre az újabbak úgy hivatkoznak, mint buzgó keresztény a szentírásra, akkor azt kell hinnünk, hogy az egész mai Magyaroszág hajdanában szláv terület volt. A Duna, Tisza, Tátra, Mátra, Pest és más helyrajzi nevekkel úgy dobálóznak, mint gyermek a labdával. Az újabb szláv történetírók, kik hogy jobban és minél szélesebb körben megértessenek, németül írnak, bebizonyítottnak vélik állításaikat, ha Safarikra vagy Palaczkyra hivatkozhatnak. Midőn azután utána nézünk, hogy honnan vette a most említett nagy férfiak közül egyik vagy másik a közleményt, melyet történelmünkre nézve is fontosnak tartunk, és mely az ő czégök alatt már bejárta nemcsak az egész szláv világot, hanem a külföldi irodalmat is, a legnagyobb meglepetésünkre azt veszszük észre, hogy nincs reá semmi történelmi bizonyíték, semmi idézet, a melylyel pedig, írói tekintélyök föntartása kedvéért, más csekélyebb dolgoknál nem fukarkodnak; bosszankodva tapasztaljuk, hogy a mit történelmi valóságnak akarnak elismertetni, az csak az ő nemzetiségi lázban szenvedő agyukban támadt. így vagyunk különösen a szlávok régi lakhelyeivel az országban. Palaczkyék Svatopluknak úgynevezett «birodalmát», ki pedig a német császárnak egyszerű hűbérese volt, az egész Dunántúlra és a felvidék egy nagy részére szeretnék kiterjeszteni, pedig bizonyos, hogy a «Nagy-Morvaország» határa MagyarBudapest Régiségei. III, ••.•'•..» 4