Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

midőn a mai Budavárát alig hogy megkezdették volt építeni, tehát sem új sem nagy még nem lehetett, de sem a magyarok köznyelvén, sem pedig a latin okiratok így nem nevezték: ezekben a budai vár és város fölépítése után századokon át csak a Novus Mons Pesthiensis, Cives de Monte Pesthiensi stb. elnevezésekkel találkozunk. Károly vitéz tehát Ó-Budán lakott; és Új-Budán vagyis Eczelburgban a «király képében» udvari bíró vagy várispány volt, és mint közel lakóra bízta reá a király az átellenben lévő szigeti apáczákról való gondoskodást. Különben Új-Budára és a vele egyértelmű Eczelburgra és Nova-Budára vissza fogván még térni, szóljunk most a «Buda» név eredetéről. Kézai Simon tudósítását, ki azt Attilának «Buda» nevű testvérétől származtatja, nem fogadhatjuk el, mivel Priscus Rhetor, ki Attila családi viszonyait jól ismerte és ezekről írt is, Attila testvérét nem Budának, hanem Blédának, illetőleg Blethesnek mondja, arról hogy nevének a városra átruházása életébe került volna, nem szól semmit, és ámbár a görög írók az idegen neveket nagyon is elferdítették, még sem tehetjük föl, hogy Priscus Budából Blédát vagy Blethest faragott volna. Még kevésbbé fogadhatjuk el a pánszláv koholmányt, melylyel azt akarják elhitetni, hogy «Buda» a «voda», Pest pedig a hasonnevű ős szláv szóból ered, mely kemenczét = Ofen jelent, és ennek révén azt következtetik, hogy fővárosunk mindkét része szláv eredetű. A mióta Budapest múltjáról írni kezdettek egész a mai napig, ennél nagyobb hóbort napfényre nem került. Ennek szerzője Katanchich Péter horvát eredetű ferenczrendi szerzetes, ki Mária Terézia korában előbb budai, azután eszéki gymnasiumi tanár, Schönvisnernek kortársa és tanítványa volt. Ez az első magyarországi író, — ám vallják a horvátok magukénak, — a ki nem mindennapi tudományos készültségü irataiban a leghatározottabb pánszláv irányzatot kezdé követni, mi ethnographiai és archseologiai munkáinak hasznavehetőségét nagyban csökkenti. Ő Magyarországon mindenütt a szlávot látja, ezt keresi és azt akarja elhitetni, hogy föltalálta; közművelődésünket és történelmi emlékeinket szláv eredetűeknek állítja. Ezen barátjának bemondása után írta Schönvisner az Ó-Budán talált caldarium és laconicumról 1780-ban írt könyvébe, hogy Budának neve Vodából ered, ez pedig a rómaiak idejében itt elszállásolva volt dalmata — tehát úgymond szláv katonaságtól származott. A jó Schönvisner a magyar régészet megalapítója Katanchich vezetése alatt itt nagyot botlott. De eme botlás az akkori időben még ártalmatlan volt; megjárta etymologiai curiosumnak, melynek kortársai hitelt adhattak habozás nélkül ; akkor a nemzetiségi, különösen a pánszláv láz még csak néhány szobatudós szláv rajongó agyában nyüzsgött : az állami