Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

Deae Dianae Nemesi Aug(ustae) honoribus et Ja(v)oribus G(aii) Jul(ii) Victorini (így) eq(uo) p(ublico) aedili II virali et T(ito) Fl(avio) Luciano q(uaestori) II virali, pontiftcibus, q(uin)q(uennalibus) col(omae) Aq(uinci), Pupili(us) Hyliatianus Antestis nurnini eius(dem) deae posuit V kal(endas) iulias Aemitiano et Bas(s)o co(n)s(ulibus). Már maga a Diana és Nemesis nevek sajátszerű kapcsolata felhívja figyelmünket. Mindkét istennő egy istenséggé olvadva jelenik meg, a mint az az utolsóelőtti sorból kitűnik, hol világosan mimen eiusdem deae említtetik. Ily azonosításra azonban természet szerint csak lényöknek közös vonása vezethetett. Legkevésbbé csodálhatjuk, hogy Diana, mint a vadászat istennője az amphitheatrum állathajszáihoz szoros összeköttetésbe hozatott. Az idei ásatások alkalmával a canabae romjai között egy fogadalmi oltárkő került napfényre, mely Dianának és Silvanus Silvesternek «dis prsesidibus venationum» ajánlva van. Ép oly könnyen megfejthető Nemesis és az amphitheatralis játékok közti kapcsolat, ha Fors Fortuná-nak fogjuk fel. Hányszor nem nyilt alkalom a végzet játékát a porond küzdelmeiben tapasztalni! Csak így érthetjük meg egy Krajnábán talált dombormű ama jelenetét,* melyen Diana Nemesis oltárán áldoz. De egyszersmind az is világos, mikép épülhetett Nemesis szentélye amphítheatrumunk hátfalához. Különben a carnuntumi amphitheatrum felfedése alkalmával is a Nemesis-cultus nyomaira akadtak. Ha jól emlékszem, a keleti kapuban került elő egy oltárkő, mely Nemesisnek volt szentelve. Oltárkövünk Valerianus uralkodása idejében,-259-ben készült. Ezen évben győzte le a császár a párthokat. Még mindig kérdéses marad azért, volt-e valami összefüggés ezen esemény és Papilius Hyliatianus dedicatiója között. A felirat szerint az oltár tulajdonképen két hivatalnok tiszteletére állíttatott fel, a kik közül G. Julius Victorinus eques equo publico czímmel aedilis II vitális, T. Flavius Lucianus pedig quaestor II viralis volt. Azonkívül mindkettő a ponti/ex és quinquennalis méltóságát viselte. 3. Fogadalmi oltárkő 60 cm. magas és 31V

4 cm. széles felső része. A szentély déli falán kívül találták. /NE JVfe"S I /VT- N^ TEtDIVSACATFÍ

M Nemesi m(agnae) Tefatinae?) Tedius Agathim(erus). . . . * L. Jabornegg-Altenfels, Kärnten's römische Alterthümer. Klagenfurt, 1870. íj. tábla. CCCCLXXI.