Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

I ló Ez hátával az amphitheatrum körfalához támaszkodik, a nélkül hogy külön hátsó fala volna. Ehhez képest a hosszúkás négyszög két oldalhossza sem lehetett természetesen egyenlő. Az északi 3*10, a déli 3'3 c m. hosszú. Ellenben a szélesség mindenütt 3*15 m. Belől két részre van'osztva, a mellső, 1 m. széles előcsarnokra (pronaos) s a cellára, melyeket keskeny fal választott el egymástól. Az összes falak úgy belül, mint kívül be voltak vakolva és festve. A külső falfelületek színe vörös volt. Annál változatosabb képet nyújtottak a cella belső falai. A falfestés még jókora darabja került elő a hátfalon, de utóbb az is tönkre ment, csak Torma Károly leírásából ismerjük. Közvetlenül előtte állott az 1. számú fogadalmi oltárkő. Magáról a falfestményről a következőket mondja Torma Károly: «A falfestményen tarka egymásutánban különféle mértani ábrák voltak láthatók. És pedig egy, az ara votiva párkányától balra kiinduló s le a hátfal balfelőli alsó szögletéig terjedő menedékes keskeny fekete vonal a hátfalat két mezőre osztotta. Az alsó mező világos zöld alapszínre volt festve, melyet sötétzöld, fekete s fehér, hullámosan futó vonalak márványozásszerűen ékítettek. A meggyvörösre festett felső mező közepe táján egy kör volt látható, melyet vékony barnavörös csíkokkal szegélyzett széles sárga abroncs körített vörösbarna fonadék-ékítéssel. Ez abroncsból zöld, fehér, vörösbarna, világos téglavörös, kék s ismét vörösbarna és zöld meghegyesedő czikkek küliőszerűen futottak a központ felé. A fogadalmi oltár jobbján, a felső részében szintén meggyvörösre festett fal közepén, hasonló kör állt, melyet szélesebb és keskenyebb s különféle színű abroncsok szegélyeztek. Ez abroncsok kívülről befelé számított sorrendben : vörösbarna, sárga s meggyvörös színre voltak festve ; majd egy, sötétzöld hullámos vonalakkal márványozott világos-zöld abroncs következett ; ez utóbbit sárga és vörös márványozású abroncs váltotta fel ; végül a kör közepe sötétkék alapon fehér, halványsárga s világos-téglavörös márványozást tüntetett fel. A körből függélyesen barnavörös pánt vonult lefelé, világosvörös vonalakkal márványozva s e pántból jobbra menedékesen egy keskeny fekete vonal indult a hátfalon fölfelé, a mely vonalon alól levő mező világos-zöld alapszínen sötétzöld márványozást tüntetett fel, míg a felső mező, mint említők, meggyvörös színű volt. A hátfal e felén, a világosszürkére festett alsó balszögletet világos-téglavörös abroncs zárta mintegy negyedkörben, a mely abroncs belül barnavörös elmosúlt szegélylyel birt ; hasonló színű abroncs zárta szintén negyedkörben a jobbfelőli szögletet is, mely világos téglavörös alapon barnavörös márványozást láttatott. A szentély hátfalát mind a négy oldalon vörös hullámos vonalakkal márványozott s vékony fekete vonallal szegélyzett széles sárga rámázat fogta körűi, s a hátfalat hasonló festésű széles függélyes pánt két, egyenetlen szélességű mezőre osztotta, melyekről az imént szóltunk, e pánto