Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

ÍÜ Attila azonban csak egy volt, ilyen nevű nagy emberrel sem előtte sem utána a történelemben nem találkozunk ; korának az akkori értelemben vett legnagyobb embere, a legnagyobb hódító, hős és hadvezér, ki nevével egymaga betölté az akkori egész világot. Számos szövetségesei, ezek közt pedig főleg a németek, kikből hadseregének nagy része állott, dicsőítették és nagyrabecsülték, egész Európa pedig retteget tőle. Nagy lelki erővel és ritka uralkodói tehetséggel bírt, ki az annyi különböző népből alakított nagy hadsereget egységesen tudta szervezni, ki az egész akkori világot, eredményében épen nem meddő mozgásba hozta és a szenvedett nagy vereség után sem veszté el hatalmát és tekintélyét. Hogy ily nagyhírű ember nevét kortársai, különösen a vele harczolt németek közül sokan vették föl, az természetes ; tették ezt az emberek a nagyhírű és kiváló fejedelmek és uralkodók nevével mindig és mindenütt, az ó-korban úgy mint jelenleg, az amerikai négertől kezdve, ki nagyot képzel magáról, ha az Egyesült-Államok elnökének nevén hívatja magát, a «nagyokat» mindenben utánozni szerető minden fajta «fehér» emberig, ki részint loyalitásának, részint pedig hiúságának vél tartozni azzal, hogy gyermekét valamely uralkodó családnál szokásos, vagy híres ember által viselt névre kereszteltesse. És bizonyára a mostanig meglevő huszonöt «Eczel» annak idején Attilától kölcsönzé nevét, mivel ennek itteni megjelenése előtt máshonnan nem is veheté. Az akkor még le nem hanyatlott Acinco, a kőből épített első nagy város, mely a világhódítónak útjába esett, bizonyosan magára vonta annak figyelmét ; föltűnt neki az ekkor még a maga épségében megvolt római sok szép épület, föltűnt a mostani Mátyás-hegy végső nyújtványán állott, az egész tájon uralgó római castellum, melyet Attila, mint gondolhatjuk, időleges szállásául választott vala, és mely azontúl az Eczelburg nevet kapta a németektől. Föl kell ugyanis tennünk, hogy midőn Attila a középeurópai, illetőleg nyugati hadjárataira indult, a fölvonulás a seregét védő Duna jobb partján történt. A Tisza mellől jövő hadsereg Aquincumnál, s ettől éjszakra a rómaiak által épített kész hídfőket és átjárókat talált, a milyenek a Dunán nem voltak sem fent, sem alant. Az Ó-Buda fölött elterülő sík az egymást követő hadtestek befogadására alkalmas vala, és nem-e valószínű, hogy a hadvezér a sereg átkelését intézendő s azt szemmel tartandó, ennek áttekintése czéljából az egész vidéken uralgó pontot választá, milyen az épen említett római castellum vala, és hogy ott tartózkodott talán heteken át, illetőleg addig, míg a több százezerre menő hadsereg mindenestől a jobb partra át nem költözött. A világhírű hódítónak pár héti, sőt néhány napi itt tartózkodása is elég volt arra, hogy e helyet magáról nevezetessé tegye. Ö nemcsak a fél világ urának képzelte magát, hanem valóban az volt, sok millió ember ajkain fordult meg neve, kik őt