Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

io6 helyeinek elosztása között semminemű vonatkozás sem lehetett. Ép oly képtelenség volna föltennünk, hogy két-két szomszédos falat boltozat kötötte volna felül össze s így legalább a legszélső padsorod boltozatok során nyugodtak volna. Nem is szólva ugyanis arról, hogy a nézőtér közében sehol ívezetek nyoma nem került elő, ezen eshetőség csak egyenlő magasságú boltozatok mellett tételezhető fel, már pedig a különböző távolságok az egyes falak között az egyforma magas dongaboltozatok építését mód nélkül megnehezítik. De minek is folyamodtak volna amphitheatrumunk építői a boltozás műveletéhez, mikor feladatukat sokkal egyszerűbben megoldhatták. Az igaz, hogy a megoldás e módja egyúttal a képzelhető legprimitívebb volt. Mint ugyanis az ásatás alkalmával kiderült, a két körfal közötti tér nem volt, mint rendesen, a szokásos törmelékkel megtöltve, hanem meglepetésül úgyszólván kizárólag keményre döngölt földtömeget tartalmazott. Világos, hogy ez még az építés alkalmával került oda s mint könnyű belátni, az volt a rendeltetése, hogy a boltozatok sorát pótolja, szóval, hogy a nézőhely padsorainak alapjául szolgáljon. Lényegében tehát ugyanaz az építésmód, melyet Vitruvius (I. 5.) a legerősebb erődítmények (agger) számára előír s a melyet Pompeii városfalai is mutatnak. Tudvalevőleg ez utóbbiakat két párhuzamos fal alkotja, melyek egymással keresztfalakkal össze vannak kötve s a közt földtömeg tölti be. Amphitheatrumunk caveájának alépítménye e szerint mindössze abban térne el tőlük, hogy az imént megbeszélt falazatok nem érnek egészen a podium faláig s így azt egyedül a két kapu oldalfalai kapcsolják a vele párhuzamosan haladó külső körfalhoz. Egyébként igen könnyen érthető ezen eltérés, ha megemlékezünk, hogy a cavea felszíne kifelé emelkedő lejtőt képezett. Az arena felé egymagában a podium fala elégséges volt, hogy a csekélyebb magasságú földtömeg nyomásának ellentálljon ; csak a külső körfal minél nagyobb megtámasztásáról kellett gondoskodni, hogy a kifelé dőlés ellen biztosíttassák. Mint látni fogjuk, nem hiányoztak ugyan e czélból a külső támpillérek sem, a legfőbb szolgálatot e részben azonban alighanem a nézőtér padsorai alá nyúló falsarkantyúk teljesítették. Tulajdonképen ezek sem tekinthetők tehát másnak, mint támpilléreknek. E mellett önként érthetőleg azon szilárd vázat alkották, a mely a nézőtér padsorainak süppedését meggátolta, sőt ott, hol a közök olyanok voltak, hogy egy-egy ülőpad két-két falat átfoghatott, azok minden bizonynyal a nézőhelyek közvetlen alapjául szolgáltak. Magának a nézőközönségnek ily körülmények közt természetesen nem sok tudomása lehetett róluk, elfödték szemei elől a padsorok. Csoda-e, ha az építés alkalmával elrendezésökben s méreteikben éppen nem törekedtek szabályosságra r t