Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

öö engednek kétséget. Ez volt az igazi meleg terem (caldanum), mely közvetlenül, két helyen (8 és e) kapott meleget és két szárnyában volt a legnagyobb hőség ; úgy a padlóban mint a fölötte létező légrétegben, míg a terem közepén legkevésbé melegedett át a padló, mert alatta nyolcz földalatti csatorna (/?.) vezette a meleget a szomszéd (F) terem alá, a mely vele a föld fölött is széles falnyilás segítségével közlekedett. A K terem déli falán közepett félkörű kiugrás (M) volt, melyet utóbb elrekesztettek és megfelelőleg az alfűtési oszlopokból is elfalazták azokat, melyek az apsis alatt állanak. Ugyanakkor történhetett annak a két falnak a toldása, mely az apsistól jobbra-balra párhuzamosan délnek vonul ; azok a háromszög idomú kamarák, melyek így keletkeztek, valószínűleg fürdőkádak szerepére lettek használva, míg az ezektől jobbra-balra elterülő szélesb négyszögű terek talán az alfűtési csatornáknak szolgáló tüzelő készlet eltartására szolgálhattak. Ezután következik délre egymás mellett kelet felől egy körülfalazott négyszögű tér, melyen keresztül vonul a vízvezető csatorna, mellette közepett egy tágas négyszögű szobának (I) még most is megvan a lebegő padlója, a támasztó pillérekkel együtt, míg a mellette nyugotra eső szintén négyszögű szobának (K) az alfűtési pillérei az ásatáskor még helyükön állottak. Az innen nyugotra elterülő csatornák, alapok és párhuzamos falak, valamint az egész közfürdőt nyugotról szegélyző falak és kamrák rendeltetése iránt határozott véleményt alig mernék koczkáztatni. Még legvalószínűbb, hogy a fürdőbéli szolgaszemélyzet kisebb szállásait, boltokat és esetleg oszlopos csarnokokat kellene ide képzelnünk ; mindezek kellő megindokolására azonban nincs elég támpontunk. Szembetűnő azonban, hogy e falak mind egyenlő magasságig maradtak meg és felső szélük nem oly szakadozott mint a fürdőépület falainak felső színvonalai, a miből talán azt lehetne következtetni, hogy ezen melléképületek nem voltak teljesen fölfalazva, hanem felső építményük könnyebb szerkezetű lehetett, mely a földszínéig nyúló alapfalakig elpusztulhatott. III. Ez általános leírása után czélszerű lesz a fürdőépület egyes helyiségein a részleteket pontosan feltüntető szelvényrajzok segítségével végig menni, melyeket Zsigmondy Gusztáv kir. főmérnök ur fölvételei nyomán a helyisznén készített Malahovszky N. úr (3. tábla). A hos\s\elvény A—B átmetszi a B terem kelet-nyugoti falát (a) ; a vetkőző szoba félig romba dőlt falát látjuk, mely szabálytalan kőtömbökből épült [b) ; a falat megszakítja egy nyilas, melyen át az eredeti küszöbkőtáblán át a hátsó kisebb szobába jutunk (c) ; ezentúl (d) ugyanazon terem éjszak-déli határfala folytatódik; az apodyterium és a szomszédos D terem közös kelet-nyugoti falának