Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

4) •oly meghatólag fejezett ki, hogy «a nagy emberek sírja az egész világ, és hogy ők sokkal jobban vannak az emberek szíveiben, mint pompás sírboltokban, és érczbe vésett föliratokkal megörökítve». Árpád emléke is él és örökké élni fog minden magyar ember keblében, mert a nemzet osztatlan érzelmeit tolmácsolta jeles hazánkfia, idősb Bartal György (a volt miniszter atyja), midőn azt írta, hogy «Árpád a magyar nép fénye, élete és üdvössége, ki fajunk jövőjének új irányt tűzött». Ámde a mi világunk csak Magyarország, ezen kívül «nincsen számunkra hely» ; mi e világnak múltjából, Árpád hagyatékából éltünk mindeddig és élni akarunk, míg a Tátra ott magaslik az ország szélén. Nekünk a múltnak dicső emlékeit össze kell szednünk, úgyis kevés az, mi reánk maradt. Szellemi kincseinket föl kell tárnunk és oda állítanunk a jövő nemzedékek szemei elé, hogy pillanatra se feledjék el, mikép e hazát nagyon, de nagyon kell szeretniök, hogy Árpád örökségét gyarapítva megtarthassuk, míg tart a világ. Állítsunk hát a honszerző Árpád nagy szelleméhez méltó emléket, hadd lássa és érezze ki reá tekint, hogy eddigi ezer éves pályáját becsülettel futotta meg és.hogy Európa jövő történetében ismét számot tevő a magyar nemzet. AZ Ó-BUDAI FEHÉREGYHÁZRA VONATKOZÓ OKMÁNYOKBÓL VETT IDÉZETEK. i. A pécsváradi apátság alapító levelének szavai : . . . duas praeterea capellas regias, capellam videlicet — B. Petri monasterio connexam, et alteram, quae vulgo Alba ecclesia vocatur, cum earum parochiis, et omnibus pertinentiis contulimus praefato monasterio. (Fejér. Cod. dipl. 1. köt. 2ç6. Soo. II.) Ugyanitt olvassuk, hogy ezen oklevelet megújította, 1138-ban II. Géza mondván, hogy az apátság tűz által elpusztíttatván, Szent István korabéli alapító levele is oda veszett, ezt azonban saját házi oklevéltárából jól ismervén, azt az eredeti kéziratból irattá le. Ugyanazt megújította 1228-ban II. Endre, 1329-ben Róbert Károly. 1399 Zsigmond (Fejér jegyzetei idézett helyen). 2. . . . anno dominicae incarnationis DCCCCVII. dux Árpad migravit de hoc seculo, qui honorifice sepultus est supra caput unius parvi fluminis, qui descendit per alveum lapideum in Civitatem Athilas regis: ubi etiam post con: versionéra Hungarorum, aedificata est ecclesia, quae vocatur alba, sub honore beatae Mariae virgin is. Anonymus Belae regis nótárius Cap. 52.