Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

41 VI. Nagyobb könyvfödélnek a sarka, mely a XV. századból való. VII. «Fries»-dísz maradvány, érdekes csinos kidolgozása miatt. Valamennyi plastikai munka és építészeti részlet, különös gyakorlatra és ügyességre mutatván, keletkezési korául a XIV. és XV. századot árulja el. » Mindössze ennyi az, mi a Victoriagyári templom- és zárdájából reánk maradt. Sem Rómer Flóris, sem Henszlmann Imre, sem végre Némethy Lajos, a középkori egyházi építészet és különösen a fővárosi egyházak története terén elismert tekintélyek nem ismerték el, sőt egyenesen tagadták, hogy ez a Fehéregyház lett volna. Ezzel szemben az ellenkezőnek bármily «kategorikus» bizonyítgatása hasztalan. De záradékul nekem is van még a kérdéshez — bár nem az többé — egynehány szavam. A Fehéregyház egyszerűen azon oknál fogva nem állhatott itt, mivel a Victoria-téglagyár és a Radlmalom közé szorult csekély térközön a 14-ik és 15-ik meta sehogy sem fér el. Ezt a két métát, mely tehetett 800 vagy 1000 lépést, a metalisból eltüntetni nem lehet. Mivel pedig a Fehéregyház sem a Victoria-gyártelep, sem a Radlmalom telkén, sem végre ezek közt nem állott, mi úgy'vélem a fentebbiek által be van bizonyítva: tehát állania kellett, mint már mondottam, a mai ó-budai téglagyár távolságában, ennek vonalán, a Radlmalomtól két métányi távolságra befelé! Midőn ezt nyolcz évi tanulmányaim eredménye gyanánt határozottan kijelentem, hozzá teszem, hogy nem kizárólag az ó-budai téglagyár telepét értem, hanem az azt keletről határoló esztergom-bécsi országút szakaszát, és ennek a síkra lenyúló partoldalát is. Mert nem a mostani helyrajzi viszonyok után kell megkelni a hajdani állapotokat. 1355 óta 5 3 5 év folyt le : nagy idő mind a nemzet, mind pedig a külső természet alakulásai történetében! Az Ó-Buda fölött elnyúló síkság, mely nyugat-északról a hegység, keletről pedig a Duna által van befoglalva, most átlag egy — helylyel-közzel több — öllel magasabban áll a tenger vízszíne fölött, mint állott hajdan. A Duna árjai és a hegyekről leömlő vizek annyi századon át megtöltötték azt iszappal és törmelékkel. Midőn Torma Károly az amphitheatrum alatt a castra stativa ;== erődített római tábornak egész nyugati oldalát kiásatta, bámulva láttuk, hogy annak délnyugati, szép faragott kövekből épített sarok-bástyája, melynek alapja egykoron a föld színével egyenlő vala, egy ölnyi televény földréteggel volt betemetve. Körülbelül az amphitheatrumban is ily mélyen kellett ásatnunk, míg az arénát környező podium kövei kitakartattak. Midőn a Filatori-védgátra szükséges föld nyerése kedvéért a fölötte elterülő síkon bányát nyitottak, mélyen a földben, egy nagy, rendes négyszögű, osztatlan épület — véleményem szerint katonai lóistálló — alapjaira akadtak. Legújabban pedig, az ó-buda-szentendrei vasút építése alkalmával szintén jókora mélységből kerültek elő sírkövek és kőkoporsók, a szentendrei Budapest Régiségei. II. 6