Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

i8 tanulmányokkal gazdagította a magyar tudományos irodalmat. Ö elismeri, hogy «Anonymus (szerinte IV. Béla nótáriusa) a XIII. századbeli birtokviszonyokra nézve becses forrás, de a IX—

X. századokra nézve — úgymond — nem biztos kalauz, hanem költő. Ha oklevelek nem mondják — a mint meg sem mondhatják — hol van Árpád eltemetve, azt az Anonymus nem tudja (?)» kifogásolja, «hogy a bolgár Simeonról, a német Arnulfrói és a morva Szvatoplukról, az akkori idők történelmileg kiváló embereiről, kikkel pedig a magyaroknak sok dolguk vala, említést sem tesz, ellenben Magyarország és Erdély éjszak-keleti részeit oláhokkal népesíti be, s ezzel a mostani románok malmára hajtja a vizet, pedig a történelem az oláhokról először csak 1213-ban (Jiricek a bolgárok történetírója szerint pedig 1222-ben) tesz említést. A hely és a folyónevek arra vallanak, hogy ott csak szlávok laktak.» Ezek fonalán észrevételeimet Anonymusra nézve én is elmondom amúgy nagyjából, mivel a részletezésnek itt nincsen helye. Az oláhokat Hunfalvy tisztelt barátomra bízom, ki most a «Rumunok általános történetein» dolgozik és be fogja bizonyítani, hogy a magyarok bejövetele korában, a rumunoknak a mostani magyar földön még hirök sem volts hogy az Anonymusnál is említett «vlachok» alatt nem a rumunokat kell érteni, kik csak a XII. század második felében tűnnek föl Erdélyben, hanem azokat az ős bolgárokat, kik hajdan itt laktak és a kiket « vlachok »-nak, pásztoroknak neveztek. A felvidéken «valach» most is juhpásztort jelent. De épp oly zavart idéztek elő a történelemben Anonymus Gestáinak azon helyei is, hol a szlávokat a «föld lakói» gyanánt említi, nevezetesen a 2., 9., 11. és 12. fejezetben, mondván hogy «Atila régi birodalmában, hol a Duna, a Tisza és más jelentékeny folyók vegyülnek össze, szlávok, bolgárok és vlachok laktak, hogy Keán bolgár fejedelem, Zalán nagyatyja, a Duna és Tisza közötti földre telepítette a szlávokat és bolgárokat, végre hogy midőn a Kárpátokon átkelve Munkácsra értek, az ottani szlávok, a «föld lakói», kiket Keán Bolgárországból telepített ide, a ruthenek szomszédságában önként hódoltak meg Almos vezérnek». Azt nem veszem zokon, hogy a bolgár írók Keánról és Zalánról nem tudnak semmit, mivel az ő történetírásuk még egészen új, forrásaik is fogyatékosabbak a mieinknél ; de annyi bizonyos, hogy a bolgár fejedelmek birodalma talán az alföldi sík közepe tájáig igen, de a ruthenek, illetőleg Lodomeria határáig nem terjedt soha. A szlávok lakhelyeiről Anonymusnak egész általánosságban mondott szavait pedig történetíróink úgy magyarázták, hogy a szlávok az éjszaki megyék mindnyáját már megszállották volt, midőn a magyarok itt megjelentek, ez pedig nagy tévedés, mivel nem úgy volt. A cseh, morva, bolgár és orosz történetírók gondos áttanulmányozása után egész tisztán áll előttem az akkori állapot, melynek rövid foglalatja ez : A magyarok csak két,