Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

115 zott küszöböket látunk végül még a 3 szobában is : az egyik (h) eredetileg a 8 helyiségbe, a másik (g) a 7 mellékszobába vezetett. Világos, hogy ezeket is csak azért falazták be, mert semmi czéljok sem lehetett, mihelyt a szobák padozatát a többi küszöb magasságáig felemelték. Csak az 1* terem a és /; küszöbével tettek volna tehát kivételt? Bajosan hihető. Bizonyára ezekkel is az történt, a mi a többiekkel. Vagy teljesen befalazták, vagy pedig tetejökbe újabb küszöböket helyeztek. Ez utóbbi feltevés valószínűbb, mert valahol csak kellett bejáratnak lenni. Alaposabban megvizsgálva a fenrnaradt két küszöb felső lapját, az egyiken (a) tényleg konstatálhatok a vakolat némi nyomai, a mi világos bizonyítéka, hogy rajta falrakat emelkedett. Magát a terem eredeti padozatszínét azért nem bántották, az megmaradt a régi. Mintegy 60 cm. mélységben feküdvén a d küszöb alatt, a víz e magasságig mindenesetre fel volt emelhető, de magasabbra nem. A mi azonfelül bevezettetett, az az x csövön folyt le. Egyetlen medenczét képezvén így az egész 1 terem, kétségkívül még mindig kérdéses marad azonban, mily ütőn juthattak ezen oldalról már most a látogatók a szomszédos 2 helyiségbe. A <i ajtónyilás küszöbét közvetlenül a víz mosta, legfölebb csak azok használhatták tehát, kik a 2 szobából jövet a medenczében megfürödni akartak. Adatok hiányában bajos volna e kérdést eldönteni. Áttérve a 2 heliységre, ott látjuk északkeleti sarkában még az eredeti padozat tetemes részét. Négyszögű téglalapok képezik. A rokkantság jelei rajta világosan mutatják, hogy eredetileg körülbelül a <i, /és e küszöbök magasságában fekhetett. Ugyanezt bizonyítja a közepén kanyargó csatorna is, melynek jelenleg kiálló oldalfalait eredetileg a padozat eltakarta. E csatorna a helyiség keleti végéhez épült négyszögű térből (3) indul ki, a honnan a vizet tovavezette ; egyúttal magába fogadta a szomszédos nagy uszodából (1) az x csőnyíláson lefolyó vizet is, a mely aztán âmazmX egyesülve a szoba délnyugoti sarkán levő nyilason át hagyta el. A mi tehát az imént érintett 3 hely rendeltetését illeti, világos, hogy az csak fürdőmedenczéül szolgált. A legérdekesebb benne az oldalfalak burkolata. Nem elégedtek meg ugyanis e czélra a vízhatlan terrazzoréteggel, hanem még azonfelül téglalapokkal rakták ki, melyek széleit a falakhoz kampós szegekkel erősítették oda. Maguk a téglalapok ma már egytőlegyig kitöredeztek ugyan, de megmaradtak a falba vert szegek hosszú sorai. A 2 helyiség túlsó oldalán hasonló négyszögű, bár valamivel mélyebb osztályt (4) látunk. Nyilván ez sem lehetett más, mint fürdőmedencze. Az oldalfalak itt azonban már csak egyszerű cemehtréteggel vannak bevonva. Lényegesebb az eltérés, hogy míg sem a középső 2 térben, sem a 3 medenczében a fűtési berendezésnek semmi nyomát sem találjuk, eddig ez fűthető volt.