Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

122 Csatornáink kétfélék. Az egyik részben a meleg levegő keringett. A terem keleti végén (a) ott látjuk még a kemencze némi maradványait. A meleg levegő innen közvetlenül a termet hosszában szelő csatornába tódult, egy része a közepe táján kiágazó három mellékcsatornába ment át, a többi azonban tovább terjedett a főcsatorna nyugoti végéig s itt oszlott meg a fallal párhuzamosan menő csatorna két ágában. Az északi csatornaág csak az a küszöbig nyúlik, ellenben a túlsó tovább fut a terem déli fala mentén, közepe táján egyesül a főcsatornából erre ágazó mellékcsatornával s a terem keleti felében ér véget. Ez utóbbi csatornában még ott látjuk a trachytoszlopok néhányát, melyeken a padozat nyugodott. A terem közepén szétágazókban ezeknek nyoma sincs, de nem is Kelet. 24. A kisebbik fürdő alaprajza. volt rájuk ott szükség. Elég keskenyek, úgy hogy egyszerű trachytlapokkal voltak lefedhetők. Különben nem a szélességben mutatkozó különbség volt a tulajdonképeni ok, mely a falak mentén húzódó csatornákban szükségessé tette a támasztó oszlopokat. A falak mentén legalább egy résnek kellett nyitva maradni, hogy azon át a meleg levegő egész a mennyezetig hatolhasson. Rendszerint e czélra a már eléggé ismert téglányalakú fütőcsöveket szokták alkalmazni, melyeket nyilasukkal egymás fölé állítva a falak oldalához tapasztottak. Itt azonban helyettök nagy téglalapokat találunk, mindegyiknek négy sarka egyegy alacsony lábbal van ellátva (íegulae mammatae) s e lábakkal fordítva a falhoz illesztették őket egymás fölé. E berendezésnek megvolt aztán az az előnye,