Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

113-, tők. Mindenesetre fedve kellett tehát lenni, még pedig minden valószínűség szerint vízszintes mennyezet födte. De ez esetben is csak úgy fedhették be, ha a téren belül oszlopokkal támasztják alá. Ezen oszlopoknak ugyan ma már nincs semmi nyoma, könnyű belátni azonban, hogy másutt nem állhattak, mint részben azon a falon, a mely körülbelül középütt északdéli irányban fut, részben pedig azon másikon, mely a nyugoti félt ismét két, nem éppen egyenlő részre osztja. A túlsó keleti félben nyilván azért nem volt ilyenre szükség, mert az keskenyebb, mint a nyugoti. 19. Oszlop lába az oszlopos csarnokból. 20. Ugyanaz. Magáról a tetőzetről természetesen vajmi keveset mondhatunk. Mindössze az oszlopokon nyugvó párkánynak négy töredéke került elő, melyek jelenleg ott hevernek a B utczán. Három darabnak rajzát a JÓ., 17. és 18. ábrák alatt bemutatjuk. Kettő a sarkokon volt elhelyezve s tagozásra körülbelül egymással megegyezik. De már a harmadik elüt tőlük, tetemesen vastagabb, mint amazok. Mindennek daczára nem lehetetlen, hogy valamennyien ugyanezen épület részleteit képezték. Ezeken kívül van még végül két oly oszlopláb, melyek szintén Budapest Régiségei. II, 1^