Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

De hát a mi krónistáinknak Sicambriától forrott a fejők és ez akadályozta őket abban, hogy Aquincumra ismerjenek. Midőn azután Bonfini Antal, a későbbi «Rerum Hungaricarum Decades» írója, Mátyás király meghívása folytán 14815-ben Budára került, és itt mint a görög és latin írók hírneves magyarázója a királyné fölolvasója lett, meg kellett neki ismerkednie a budai és a magyar chronicon már említett szerkesztőivel is, kiknek művei, mint láttuk, ekkor már nyomtatásban is megjelentek volt, és ekkor tudomást vett Sicambriáról is. A nevet magát Decadeseibe átvette ő is, de érezve azt, hogy a régi város eredetéről Thúróczy után elterjedt mondát minden további bizonyíték nélkül saját történelmi művébe föl nem veheti, minden kétséget kizáró történelmi bizonyítékot keresett neki, és ezt meg is találta — saját fejében. Decadeseinek mindjárt elején azt hozá hírül, hogy midőn Ó-Budán Beatrix királyné számára épült palota alapjainak árkait ásták, egy római föliratos kőre bukkantak, mely fölirat arról tanúskodik, «hogy itt a Sicambrok légiója állott Őrségen, hogy e várost e légió építé, és magáról nevezé el Sicambriának». És magát a föliratot is közölte egész terjedelmében. Magyar történelme először 1 543-ban jelent meg és a Sicambriát illetőleg közölt fölirat bejárta és foglalkoztatta az akkori egész tudós világot. A külföldiek nem voltak felőle egy véleményen; némelyek, mint Lazius, Jordán Kristóf, Bombardi föltétlen hitelt adtak Bonfininek ; mások ellenben, mint Cellarius és Ortelius azt vitatták, hogy Ptolemaeus Aquincumának, ki azt 150-ben Kr. u. első említi, Ó-Budán kívül más helye nincs. Marsigli, ki pedig a Duna mellékét és különösen Ó-Budát jól ismerte, Sicambriáról mélyen hallgatott, nem akarva talán földije, Bonfini hírnevének ártani. A magyarok azonban, jelesül Oláh Miklós, Verancz Antal, Bornemisza Tamás, Inchofer, Bél Mátyás és mindnyájan, kik I. Mátyás király korától kezdve egész a múlt század végéig erre vonatkozólag valamit írtak, erősen hivék, hogy a régi város neve, melynek romjain Ó-Buda épült, Sicambria volt. Hogyan is mert volna ezen valaki kétkedni, midőn ezt a nagy király udvarán együtt élt három oly nevezetes ember állította volt, minő Geréb László, Thúróczy János és maga a király történetírója Bonfini vala. Ezer év folyamán tehát a krónikák Aquincumról mélyen hallgattak, még a neve is feledésbe ment; a midőn pedig megszólaltak, álnevet adtak neki, mely alatt három további századon át lappangott úgy, hogy ez alatt szinte lehetetlen volt reá ismerni. Végre a múlt század végével Schönvisner István m. kir. egyetemi könyvtárnok e koholmányról a leplet lerántá és helyreállítá Aquincum nevét és tör-