Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

85 uralkodása alatt restauráltatott, templomunk a rákosival együtt romokban heverve maradt a pogányság újjáéledésének ezen korszaka alatt is, mely eltartott körülbelül Nagy Theodosius koráig (378—395), a ki aztán az összes pogánycultusokat végkép eltiltotta. Szerencsére találtunk egy 80 darabból álló éremleletet a mithrasum törmelékében, melyet úgy a benne képviselt császárok pénzei, mint a leihely körülményei egyaránt érdekessé, templomunk története szempontjából meg épen megbecsülhetetlenné tesznek. Ott leltük valamennyit egy csomóban a cellában álló Mithrasbálvány jobb válla táján, tehát a cella szintje fölött egy méternél jóval magasabban, a mit csak úgy magyarázhatunk, hogy a midőn e pénzeket ott valaki elvesztette avagy elrejtette, maga a templom már fel volt dúlva, falaiból aligha volt több, mint ma s azt is a törmelék már befedte. Tulajdonképen tűzvész hamvasztotta el. Legelsőnek dőlt be a tető s faszerkezetének hamvai vastag rétegben üllepedtek le a cella padozatára. Közvetlenül fölötte találtuk a fedőcserepek töredékeit egész halmazával. Ezek fölött kezdődött csak a falak kő- és vakolattörmeléke, a melynek, mondhatni, legfelsőbb rétegében találtuk ezen éremleletet. Ha a templom még az istentisztelet szolgálatában áll, a mikor e pénzek a földbe kerülnek, lehetetlen hogy ott találjuk s nem a fenekén. Kérdés tehát, minő császárok érmei azok ? Minthogy teljes lajstromukat csak a leletekről szóló utolsó fejezetben fogom adni, e helyütt elégségesnek tartom kiemelni, hogy a legrégibb pénzek II. Constantiustól, Nagy Constantinus fiától (337—361) valók. Egészben 7 db. van ilyen. De, mint tudjuk, ezek nem sok fontossággal birhatnak azon kérdésre nézve, mikor jutott a lelet a földbe. Ép azért Julianus császár (361—-393) 3 érme sem jöhet szóba. A lelet túlnyomó részét I. Valentinianus, Valens és Gratianus érmei képezik. I. Valentinianustól (364—375) 20 db. van, Valenstől ($65— 378) 29, ellenben Gratianustól (367—383) csak $ darab; a többiek annyira rossz karban vannak, hogy lehetetlen őket meghatározni. Több mint valószínű azonban, hogy ezek is az említett császárok valamelyikétől valók. Csupán azt kellene tehát megállapítanunk, melyik érem a legfiatalabb. Az elásásnak vagy elrejtésnek ennek kelte után kellett hogy történjék. Ha a legutóbb említett három császár uralkodási idejét nézzük, első tekintetre úgy tetszik, mintha Gratianus érmei volnának a legújabbak. Ö uralkodott legtovább. Hogyan magyarázzak azonban akkor, hogy II. Valentinianustól egyetlen érem sincs a leletben. Nyilvánvaló tehát, hogy a lelet még 375 előtt került a föld alá. Ezen évben kiáltották ki II. Valentinianust augustussá, még pedig,