Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

52 Károly vezetése alatt, míg az északi részt én voltam oly szerencsés tavaly feltakarhatni. Közelebbről tekintve az itt napfényre került romokat, úgy hiszem, már első tekintetre szembe kell tűnni a különbségnek, mely ezek s az országút tőszomszédságában elterülők közt van. Ha nem tudnók különben is, hogy ott középületek állottak, azt maga az építésmód is el árulja. A falak többékevésbé mind tetemes vastagságot mutatnak s egyúttal gondos szerkezetről tanúskodnak. Igaz ugyan, a mi romjaink között is akadunk elvétve elég vastag falakra, így a fürdő falai mind tekintélyes vastagságúak, s constructiójuk is lényegében ugyanaz. Alaktalan terméskövek alkotják, melyeket vízszintes rétegekben raktak egymásra s vakolattal kötöttek össze (opus incerlum), úgy hogy tulajdonképen ez adta meg a fal szilárdságát. Csak a sarkokon találkozunk szabályosabban megfaragott quaderkövekből készült rakatra. Különben meglehetős felületes az építkezés. A vakolattal ugyan itt sem takarékoskodtak, de a legtöbb fal rakásához nem állítják elő tiszta mészből, hanem több-kevesebb sárt vegyítenek hozzá. Ezért maradtak aránylag kevésbé épen napjainkra, s hamarább is fognak pusztulni, mint pl. akár az amphitheatrum, akár pedig a nagy thermák maradványai. Még szembetűnőbb azonban a különbség, ha romjaink beosztását vetjük össze amazokéval. A szigorú szabályosság és tervszerűség az alaprajzban általában ép oly kevéssé volt az aquincumi, mint bármely más provinciális építkezés sajátossága. A legtanulságosabb példa rá maga amphitheatrumunk. Sem a külső körfal támpilléreinek, sem pedig a ketreczek elhelyezésében nem találunk symmetriát. De az alaprajz azért mégis elég világos úgy itt, mint az országút melléki épületek romjainál. Ehhez képest az épületek valóságos szövevényével állunk itt szemközt. Szorosan egymás mellé építkeztek az emberek, úgy hogy a legkisebb hézag sem maradt betöltetlenül. Szóval világos, hogy e helyütt a városnak ha nem is egyik egészen félreeső részével van dolgunk, az mégis a fórumhoz való minden közelsége daczára, a kevésbé élénkek közé tartozhatott. Olyan volt a képe, a minő napjainkban is a városok oly részén tárul szemünk elé, hol jórészt csak magánházak állanak. S hogy ez tényleg így volt, nem kevésbé tanulságos bizonyítékát nyújtják az utczák. Tudva van, mily gonddal jártak el a rómaiak ezek orientálásában. Ha csak különös kényszerítő körülmények nem indokolták az eltérést, a melyek közé tartozhatott esetleg az is, hogy a római város egy már meglevő őstelep helyén emelkedett, s így ennek váza szolgált szükségkép irányadóul az új helység beosztásának is, a római útvonalak mindenha a négy fő égitáj irányába