Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

i8 ez utóbbi tehát a csigadombi, Hampel pedig a papföldi ásatások vezetésével lett megbízva. A fizetések teljesítése iránt a III. kerületi elöljáróság hozzájárulásával akképen intézkedtem, hogy a munkások közvetlen fölügyeletével megbízott egyén a heti jegyzéket elkészítvén, miután azt az ásatásokat intéző tanár ellenőrző záradékával ellátta, a kívánt összeget a kerületi elöljáróságnak küldöttem meg, és ennek alapján fizette ki a munkásokat minden szombaton délután a helyszínén megjelent kerületi előljáró vagy annak képviselője. És ezen eljárás az ásatások egész folyama alatt pontosan be lőn tartva, és áll fenn most is. Torma Károly az ásatásokat a csigadombon 1880-dik évi szeptember hó 20-dikán kezdette meg és folytatta ötven munkással negyven napon át. Alig tíz napi munka folyamán egy alapjaiban még ép, de fölépítményeiben igen megrongált, faragott-kőburkolatától megfosztott amphitheatrum romjai tárultak föl, és e váratlan eredmény élénk érdeklődést keltett a fővárosi lakosság minden körében. A munkálatok folyama alatt sok ezer ember látogatott el «Aquincumba» az amphitheatrum megtekintésére. Innen túl gondolni sem lehetett a papföldön vagy bárhol másutt tervezett ásatásokra, hanem egész erővel azon voltunk, hogy a hátralévő néhány hét alatt az amphitheatrum legalább fele része tárassék föl. És miután a miniszter az időszakonkint kért költséget 2200 forint erejéig rendelkezésünkre bocsátá, a kitűzött czél el is éretett.* Mily nagy jelentősége van az amphitheatrumnak Aquincum múltjára nézve, mily sok oldalú tudományos érdek fűződik annak föltárásához, arról e lapokban * Nem mulaszthatom el, hogy e helyütt hálával és kegyelettel meg ne emlékezzem korán elhunyt barátom Hegedűs Candid miniszteri tanácsosnak ez alkalommal is tanúsított buzgó fáradozásáról, melylyel az ásatások ügyét kezdettől fogva végig fölkarolta, és lehetővé tette azt, hogy a nagy föladat oly szép eredménynyel lőn befejezve. Trefort miniszternek a culturalis mozgalmak iránt mindenkor táplált élénk érdeklődése Hegedűsnek mint előadónak ernyedetlen gondoskodása folytán itt is olyképen jutott kifejezésre, hogy a rendelkezése alatt volt csekély dotatióból e czélra is elő tudta állítani a kellő költséget. A lánglelkű Trefort miniszternek Hegedűs Candid jobb keze vala. Évek hosszú során át páratlan buzgalommal és kiváló szakértelemmel mnnkálkodott oldala mellet egész csöndben, minden föltünés, hírnév, jutalom, vagy elismerés utáni vágyódás nélkül. A közművelődés nagy föladatai s ezek valósítása iránti élénk érzékéről, valamint áldásos működéséről csak azok bírtak és birnak kellő tudomással, kik oly közintézetek élén voltak, vagy állanak most is, melyek ügyeire a vallás- és közoktatásügyi miniszternek eme fennkölt szellemű tanácsosa által gyakorolt befolyása volt. E kevés számú hivatottak és kartársainak elismerése volt az egyedüli jutalom, melyben Hegedűs Candid részesült : az egyedüli jutalom, mely után vágyott. Róla el lehetett mondani, mit Horácz Lollius barátjának írt: Est animus tibi Rerumque prudens, et secundis Temporibus dubiisque rectus Vindex avarae fraudis ; et abstinens Ducentis ad se cuncta pecuniae . . . Legyen áldott emléke !