Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

13'6 hanem magán az udvar sajátságosalakján is eléggé meglátszik, miként igyekezett az építész azon szabálytalanságot, melyet a ház keleti fele eredetileg mutatott, az A utcza irányára való tekintettel kiegyenlíteni. Sem a folyosó szélessége, ugyanis nem egyforma, a legnagyobb szélessége 3*8 m., a legkisebb 3 m., sem pedig az udvar maga nem szabályos négyszögű. Utóvégre is azonban ez nem lényeges dolog. A mit tán mindenekelőtt ki kellett volna emelni, az, hogy házunk ezen alkatrésze tulajdonképen az egyetlen, mely már első tekintetre nem enged semmi kétséget az iránt, hogy a római lakóház egyik legtypikusabb részével van dolgunk. Ugy alakja, mint elhelyezése egyaránt mutatja, hogy nem lehetett más, mint a peristylium. Már magában véve az, hogy ez házunkban meg volt, bizonyítja, hogy nagyobbszerű lakótelep áll előttünk, a minő Aquincum viszonyait szem előtt tartva, csak igen gazdag emberé lehetett. Igaz, Pompeji legtöbb épületében megtaláljuk, de kérdés, városunkban volt-e még sok oly ház, melynek peristyliuma van. Mint már maga a peristylium név is mutatja, oly udvarról van itt szó, melynek mind a négy oldalát oszlopok szegélyezték. De tán mondanom sem kell, hogy nemcsak egyetlen egy oszlopot sem leltünk, mely udvarunkban eredeti helyén állott volna, hanem az is mind, a mi napfényre került, néhány igénytelen töredéknél nem több. Jórészt oszlopfejek részletei : az egyik-másik darabon meglevő voluta-diszítmények után következtetve, korinthusi oszlopok lehettek. Többet aztán nem is tudunk. Sem méreteiket nem ismerjük, sem azt, mekkora közökben voltak elhelyezve, vagy is más szóval, hány állott minden egyes oldalon. Az bizonyos, hogy nem voltak valami nagyok. Azon négyszögű falazaton állottak, mely az udvart körülfogja. Keskeny, alacsony fal volt ez, a minő Pompejiban a Popidius Secundus-féle ház* peristiliumát is szegélyzi. Déli két sarka látszólag még egykori magasságát tűnteti fel. Egyegy, gondosabban megfaragott kőlap jelzi ezt. Többi részében ugyan már tetemesen meg van rongálva, nem lehet azonban kétség, hogy köröskörül egyenlő magasságig nyúlt. Mint valami alacsony mellfal (balteus) zárta körül az O udvart, melyet virágos kertnek (viridarium) kell képzelnünk. A közepe táján mutatkozó falmaradványok minden valószínűség szerint egy cisternához tartoztak. Ebbe gyűlt össze a víz a fedelekről, melyek mind a négy oldal felől az udvar középpontja felé ferdén hajlottak alá. Az oszlopoknak ép az volt a feladatuk, hogy ezen tetőzetet tartsák. Miként tehát e rövid leírásból is kitetszik, szebb, poetikusabb helyet, mint a minő valaha e peristylium volt, gondolni sem lehet. Ha voltak is nyilvános * L. Overbeck-Man, Pompeji. 363. 1.