Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

122 a 23. ábrán a többiekkel együtt bemutatott 8. sz. darab kivételével az E helyiség törmelékében még 1884-ben volt oly szerencsés találhatni. Olvasása szerint erősen eroticus tartalmú. Én, megvallom, e feliratnak biztos olvasását nem vagyok képes adni. Megmutattam a görög nyelvben nem egy szakavatott tudósunknak is, azok sem tudtak vele boldogulni. Bár a töredékek száma összevéve 1 i-re rúg, még is oly sok és nagy a hézag köztük, hogy kettőnél többet, mint közvetlenül összetartozókat (5 és 6) nem constatálhattam. Ezért úgy véltem a leghelyesebben eljárni, hogy az egyes daraboknak facsimeléjét mellékelve adom ugyan, de -természetesen nem állhatok jót, a közlött sorrendben következtek-e tényleg egymásra vagy sem. A mit mondani lehet róluk, az a következő: A felirat alapjául a falvakolat szolgált, mely átlag 7—8 cm. vastag s két rétegből áll. Az alsó vékonyabbat téglatörmelékkel kevert mész képezi, míg a felső mészbe kevert kavicsot tartalmaz. A felülete zöldes sárga alapon sötétebb zöld erezetű márványutánzatot mutat (lásd a mellékelt szinnyomatú táblán az 1. sz. ábrát). Erre volt a felirat fekete színben ecsettel felrakva. Ily dipinti feliratok éppen nem közönségesek. Pompejiben ugyan érdekesebbnél érdekesebb e fajta emlékeket találtak már, azonban másutt csak nagy ritkán kerülnek napfényre. De a mi még érdekesebbé teszi e feliratunkat, az, hogy görög nyelvű. Ugyancsak egy görög falkarczolat töredékével még lesz alkalmunk alább megismerkedni s így nem mondhatjuk egészen kivételes esetnek, hogy legfölebb egyik-másik aquincumi lakos beszélte e nyelvet. Ha túlnyomó volt is a latin — a mi különben természetes —, mégis okunk van hinni, hogy az elrómaiosodás távolról sem vert oly mély gyökeret Aquincumban, hogy a jórészt keletről jött katonaság egyhamar elfelejthette volna anyanyelvét. A Balkán félszigeten még a császárság későbbi századaiban is a görög nyelv volt az uralkodó s bizony Aquincum utczáin sem lehetett az teljesen idegen. Különösen nem a canabákban. Csak így érthető betűink korrektsége. A ki készítette őket, annak meglehetős jártassága volt a görög betűk Írásában. Nemcsak egyenes vonalakban következnek egymásután, hanem szinte mind egyforma nagyok is. Átlag negyedfél cm. magasak. Miként a töredékek gondos összevetéséből kitűnik, tulajdonképen két soros fölirattal van dolgunk. így a 3., 4., Ç., 6. és 7. számú töredékeken ott látjuk úgy a felső, mint az alsó sor maradványait. A kettőt mintegy 4 cméternyi köz választotta el egymástól. Hogy több sorból nem állhatott, elégséges csupán a 3. és 4. számú darabokra hivatkoznunk. Az elsőnél alul, az utóbbinál pedig