A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Feltárások az óbudai Hajógyári-szigeten 2008-ban (Havas Zoltán - Tézer Zita)

nem fedték teljes hosszában a híd várhaté) előkerülésének zónáját. Ezt az árokrendszert idén további négy szondaárokkal egészítettük ki és kötöttük össze, ezáltal összesen 260 m hosszúságban nyertünk összefüggő keresztmetszeti képet a Hajógyári-sziget vonatkozó zónájának régészeti rétegeiről észak-déli irányban (l. kép). A feltárást egv ötödik, a 1 lajógvári-öböl partján (a Nagy-sziget nyugati partján) nyitott kutatási felülettel is kiegészítettük, itt azonban a jelentős feltöltés és sóderréteg technikailag csak pontszerű kutatást tett lehetővé. Összesen 908 nr feltárása után a munka negatív eredménnyel zárult: a korábbi feltárások alapján a feltételezhetően érintett térségben megismert római hídnak nem találtuk régészeti nyomát. A kevés feltárt régészeti objektum az 5. számú, középkori lelőhelyhez köthető (egv gödörház, egy árok és egy tárlóvercm), római leletek csak másodlagos, középkori lelctösszefüggésből kerültek elő. A munka során szórványosan őskori (rézkor) kerámiákat is találtunk, de ezek objektumhoz nem kötődtek. A I lajógvári-öböl mentén nyitott szondáink azt mutatták, hogy itt a part menti, mintegy 20 m széles sáv az újkorban került feltöltésre, korábban csak időszakosan lehetett szárazon, mivel a humusz-képződésnek alig találtuk nyomát, emberi területhasználatra pedig semmi nem utalt. Az ismert lelőhelyek feltárása A korábbi ásatások során az előkészületben lévő beruházás központi területén, vagyis a Nagy-sziget déli részén öt lelőhelyet különíthettünk el. Ezek közül idén három lelőhelyet érintettek a kutatások. Az 5. szánni, 11-13. századi lelőhely keleti felén ( 1. munkaterület, 6155 m

2

) végeztünk felületi feltárást, a 4. számú, bronzkori lelőhely architectural designs. Long north-south running test trenches had already been opened on the relevant territory in 2007. These, however, did not completely cover the length of the zone where it was suspected the bridge might be located. This year, the trench system was completed and connected with four more test trenches. As a result a coherent north-south crosssection could be drawn along a length of 260 m of the archaeological layer sequence in the relevant zone of Dockyard Island (Fig. 1). The excavation was complemented by a fifth excavation surface on the bank of Dockyard Bay (the western bank of Nagy-sziget), although the significant fill and gravel layer permitted investigation of the area only in separate spots. After the 908 nr were completed, we had to finish without results: no archaeological trace of the Roman bridge described in former excavations could be detected in the suggested area. The few unearthed archaeological features could be connected with medieval site no. 5 (a semi-subterranean house, a ditch and a storage pit), yvhile Roman finds yvere discovered only in secondary positions in a medieval environment. Scattered prehistoric (Copper Age) shards were also found but these could not be linked to features. The test trenches opened along Dockyard Bay demonstrated that the ca. 20 m yvide zone along the bank was filled up in the Modern Period. It must only have been periodically dry as there were hardly any traces of humus development and nothing suggested human use of the land. Uncovering of the known sites Former excavations had identified five sites on the central territory of the future investment in the southern part of Nagy