A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2008. évben

JO. kép: Kövezett, észak-déli irányú római út feltárás közben A 2008-ban a létesítményhez csatlakozó út építését megelőző ásatáson feltárt Kr. e. III. évezred végéről és a II. évezred első feléből származó, kora bronzkori telcpülésjelenségek is különböző korú, sokszor régészeti leleteket is tartalmazó, áradásos rétegek alól kerültek elő. A korszak itt megtelepedett népcsoportjainak (Harangedény kultéira-Csepel csoport, és a Nagyrév kultúra) települései általában a parthoz, közeli részeken alakultak ki, melyeket a Duna ismétlődő áradásai gvakran elöntötték. Cölöpvázas házak nyomát megőrző földbe mélyített cölöpgödrök itt, a telep és a hozzá tartozó hulladék vagy tároló gödrök gvakori megújítása miatt csak ritkásan kerültek elő. Meglétüket azonban részben a területen szétmosódott, ill. planírozási gödrökbe eltemetett tapasztásmaradványok is igazolják. A több mint száz előkerült objektum többsége hulladék-, vagy tároló gödör lehetett, azonban egy részükről joggal feltételezhetjük, hogy eredetileg agvagkitennelésre használhatták. A nagyméretű, amorf beásásokban emellett sokszor lehetett munkavégzésre utaló jeleket is találni. Az. egeikből például egv kisméretű, kavicsos alapozású tűzhelyet és annak kissé lcmélvített, erősen hamus, faszenes betöltésű hamuzógödrét tártuk fel. A hevenyészve kialakított, sütőfelület nélküli tűzhelyet nem használhatták túl hosszú ideig, mivel az alatta lévő talaj szinte egyáltalán nem volt átégve. Feltételezhetjük, hogy az eredetileg nagyméretű, több egymásba érő, különböző alakú, és mélységű bcásásokból összeálló gödöregvüttes, csak az eredeti funkciójának megszűnése után vált alkalmassá a tűzrakásra. Csupán addig használhatták, amíg a következő áradás be nem töltötte, a telepen és környékén felgyűlt hulladékokkal (állatcsont-, és kerámiatöredékek, ill. egyéb elkallódott használati tárgyak és maradványaik) teli iszaphordalékával. Az áradások nem túl nagy időközökkel követhették egymást, s alkalmanként 10-15 cm-nvi hordalékkal boríthatták el az egész települést, melyet az ár visszahúzódása után, újra benépesítettek. A település keleti szélén, a „sziget" partja mentén, először lankásan, majd egyre meredekebben mélyült az altalajba egy olyan