A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2008. évben

15. Budapest III. ker. Pusztakúti út 54. (Hrsz.: 22901) 2008. május 7. és május 16. között a fenti területen, az NN Művek Kft. megbízásából próbafeltárást végeztünk, ahol a beruházó két alápincézett lakóépület építését tervezi. Az ingatlan Pusztakúti út felé eső keleti oldalán 1988-89-ben Pető Alária egv római kori kőépület részletét tárta fel (PETŐ 1993). Ennek ismeretében 2008 tavaszán geofizikai módszerekkel felmérés készült a területről, amely ugyan néhány anomáliát kimutatott, de a kőépület nyugat irányba való további részeire nem utalt. A feltárás során a tervezett épületek helyén két kelet-nyugati irányú, 16 m hosszú és 4 m széles próbaszondát nyitottunk. A nvugatabbi, 1. szondát már a lejtős domboldalba vájtuk, ahol a természetes rétegződésben megfigyelhető volt a nyugat-keleti irányú lejtés. Itt egy 0,2 m vastag kevert termőréteg (SE 1) alatt világosbarna, kőzettörmelékes 0,7-0,8 m vastag humuszos, természetes rétegek (SE 2-4) következtek, melyekből néhány humuszos betöltésű beásás indult. Ezek nagyrészt belevágtak a legalsó sárga, kőzctlisztes agyagos talajrétegbe (SE 5), melyek közül az egvik egv római kerámiatöredékeket tártai mazó északkelet—délnyugat irányú árok volt (SE 6/7). A keleti, 2. szondát már egv viszonylag vízszintesebb területen, a domb aljában nyitottuk, de - mivel az alapozási síkot itt magasabbra tervezték (108,5 mBf) - ennek csak a keleti oldalán, egv mintegy 5x4 m hosszú mélyítésben ástunk le a régészeti rétegek aljára. A talajszint itt természetes módon déli irányban lejtett. A felső, 0, 2 0,4 m vastag kevert termőréteg alatt (SEI) itt is a felső szondában megfigyelt világosbarna, kőzettörmelékes 0,5—0,6 m vastag humuszos réteg következett (SE 2), amely néhány római kerámia- és téglatörcdéket tartalmazott. Ez alatt, a keleti rész legmélyén, egy mintegy 1 m vastag sötétbarna humuszos réteget (SE 17) figyeltünk meg az alsó, agyagos kőzetlisztcs réteg fölött (SE 5). Ebbe a humuszos rétegbe valószínűleg egy észak-déli irányú, római korra datálható kő- és téglaomladék húzódott, amely feltehetően egy bizonytalan szélű beásás betöltése lehetett (SE14, 16). Az alsó sötétbarna humuszos rétegből (SE 17) számos késő bronzkori, urnamezős kultúrához tartalmazó kerámiatöredék és némi állatcsont került elő. A fentiek alapján erősen valószínűsíthető, hogv a már ismert római villaépület központi kőépítménvei nem húzódnak a tervezett épületek alá, az építkezés által érintett felületeken csak könnyűszerkezetű konstrukciók (pl. gödrök, cölöpszerkezetcs épületek, árkok, kerítések) előkerülésére lehet számítani. A terület keleti részén a tervezett alapozási mélység alatt tovább folytatódik a Pusztakúti út másik (keleti) oldalán, a Forrásliget Lakópark területén 2000-ben megtalált késő bronzkori urnamezős kultúrához tartozó lelőhely (SZILAS-LASSÁNYI 2001). Lassányi Gábor Irodalom: PETŐ 1993 - Pető M., Reste einer römischen Villa am Csillaghegy BudRég 30 (1993) 149-158. SZILAS-LASSÁNYI 2001 - Szilas G. Lassányi G: Szondázó jellegű feltárások a Budapest III. ker. Pusztakúti út mentén (Test excavations along Budapest III, Pusztakúti Road). Aqfüz 7 (2001) 96-102.