A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2008. évben

kutatóárkot húztunk a szóban forgó telek régészeti lefedettségének megállapítására. Ennek során 749 nr-en 75 stratigráfiai egység (réteg, beásás) került dokumentálásra. Ebből régészeti korú rétegnek kettő (SE 30, SE 66), biztosan régészeti korú beásásnak tíz (SE 62-64, 68-70, 72-75) bizonyult. Az 1. és 2. árok a tervezett, régészeti rétegeket el nem érő alapozási síkkal rendelkező épületek alatt kialakítandó garázs alapterületére szorítkozott. A több szintben történő mélvítés során is csupán egy bizonytalan korú, nyújtott, háton fekvő emberi vázat (SE 28) találtunk. A sír(?) helyzetének tisztázása érdekében nyitott 5. árok is teljesen leletmentés volt, az előkerült jelenségek jellege nem indokolta a megelőző feltárás szükségességét. A sárga agyagos altalaj jelentkezési szintje 101,5101,65 mBf. A 3. árok az, északi telekhatár mentén futó belső út nyomvonalában létesült. Itt 102,8 mBf magasságban a sárga homokos, újkori és kevés császárkori kerámiát tartalmazó rétegben (SE 3) több sorban, csaknem kelet-nyugati tájolásban futó ültetőgödröket és köztük elhelyezkedő karónyomokat dokumentáltunk. Az újabb humuszolást követően kialakított, a sárga altalaj (SE 60, 101,1-101,25 mBf) jelentkező szintjén futó felületünkön három, minimális leletanyagot adó őskori objektumot (SE 68, 73, 75) tudtunk dokumentálni. A kutatóárok nyugati szélén tapasztalható kavicsos mederkitöltés (SE 61, 101,85 mBf) és a felette húzódó sárga löszös altalaj (SE 4, 102,2102,75 mBf) jelentős térszín-emelkedésre utal északnyugati irányban az OMV töltőállomás felé, ahol a III. ker. Vöröshadsereg útja néven nyilvántartott régészeti lelőhely feltárása zajlott az 1960-80-as években. A 3. árok területén tapasztalható régészeti fedettség mértéke nem érte el azt a szintet, amely teljes megelőző feltárás szükségességét indokolta volna. A telek keleti harmadába tervezett csónakház északi, nyugati és déli sávalap-szakaszainak területén nyitott 4/A-C árkaink jóval leletgazdagabbnak bizonyultak. A csónakház területének nyugati harmadában az alapozási síkra, azaz 101,42 mBf szintre emelkedő sárga altalajban a 60 cm széles kutatóárkokban 6 objektum (SE 62-64, 69-70, 72) részlete rajzolódott ki, amelyeknek leletanyagot is adó kisebbik hányada a középső rézkori Ludanicekultúra emlékanyagát tartalmazta. A felette 101,72-101-92 mBf magasságban húzódó őskori kultúrréteg (SE 66) rézkori cserepek mellett késő bronzkori és kelta leletanyagot is tartalmazott. A szóban forgó területen a Duna árterének alacsonyabb magasságú térszíne terült el, északnyugati irányba emelkedő részén húzódhatott az ismert bronzkori temető (SCHREIBER 1991), a Duna főmedréhez közelebbi, nagyjából észak-déli irányú sávban pedig teljesen új lelőhelyként egy középső rézkori település húzódik. Itt a rétegből származó késő bronzkori és vaskori leletanyag c korszak jelenlétét is valószínűsíti a part menti sávban. A beruházáshoz kapcsolódó további földmunkák, azaz a pincetömbök, az út, kocsibeállók, csónakház-sávalapok kitermelésének elvégzése régészeti szakfelügyelet mellett javasolt. Szilas Gábor Irodalom: SCHREIBER 1991 - Schreiber R.: Die spätbronzezeitliche Gräberfeld in Budapest. PZ 1991, 161-196.