A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)
Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron, az MO autópálya nyomvonalán (Endrődi Anna -Horváth M. Attila)
téglalap alakú, eredeti funkcióját elvesztett veremház oldalába öt, feltehetően nem egy időben használt kemencét mélyítettek (SZILAS 2002, 122-125). A kemencékhez közel, két közműároktól bolygatott állapotban került elő egy éppen a közműárkok miatt nehezen rekonstruálható, megközelítőleg kelet-nyugati tájoláséi, földbe mélyített, téglalap alakú építmény Értékelhető oldalfala rézsűs, alja keményre döngölt volt. Az építmény hosszanti (nvugati) oldalán került elő a kemence. Szája némileg a padlószint fölött helyezkedett el, előtte átégett paticsos, hamus törmelék volt. Alapozása az előbbiektől eltérően nagyobb méretű kavicsokból készült, és kerámiatöredékeket is tartalmazott. A Dunától távolabb eső homokpad gerincen előkerült, megközelítően négyzet alakú, északnyugat-délkeleti tájolású (403. objektumszámú) veremházból mindöszsze néhány de a korszakra jellemző kerámiatöredék mellett két egymásba csiszolt malomkő került elő. A ház bontása során bizonyosságot nyert, hogv a földbemélyített részt valószínűleg a tetőszerkezet megépítése után ásták ki, mivel a gödör szélei elérik a szelementartó oszlopok tengelyét. Az 1988-89-es ásatások eredményeihez hasonlóan (11. HANNY 1992, 253), kohászatra utaló jelenségeket is megfigyelhettünk még a lelőhelyen. Egy megközelítőleg kelet-nyugati tájolású, téglalap alakú veremből (181. objektum) nagy mennyiségű „kohósalak" került elő. A földbemélyített objektum veremház jellegű, azonban magában a veremben és annak környékén sem cölöplvukakat, sem tüzelésre utaló nyomokat nem találtunk. A verem padlója szinte teljesen sík volt. Keleti felét egy kora bronzkori gödörre (564. objektum) ásták, amelynek felszínét, annak korabeli előkerülésekor sárga agyaggal tapasztották le. stones ground to fit onto each other. It became clear during the excavation of the house that the pit was probably dug after the construction of the roof since the edges of the pit extended to the axis of the posts that supported the purlin. Similarly to the results of the 1988-1989 excavations (H. HANNY 1992, 253), traces of metallurgy could be observed. An approximately east-west oriented oblong pit (feature no. 181) contained a large amount of "slag". The feature seemed to resemble a semi-subterranean house but no postholes were found inside and around the pit. There were no traces of firing either. The floor of the pit was nearly perfectly flat. The eastern part was dug over an Early Bronze Age pit (feature no. 564), the surface of which was found plastered with yellow clay when it was discovered. Numerous water ditches were also brought to light on the territory A few of them were established in the Celtic period, just like the corral-type ditch system that enclosed the settlement to the northwest. Árpád Period In 1988-1989, Katalin Irásné Melis uncovered traces of an Arpad Period loosestructured rural settlement including five semi-subterranean houses, an oven, a hearth and two ditch segments. The features and the finds recovered from them dated the settlement to the ll th-12 th centuries (IRÁSNÉ MELIS 1992,41-70). A further 38 features were uncovered from this period in the trenches opened parallel to the northwest-southeast axis of the highway in 2008. Four of the houses were semi-subterranean. Three houses had ovens. Ten features comprised postholes of the houses. One was an outdoor
