A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron, az MO autópálya nyomvonalán (Endrődi Anna -Horváth M. Attila)

bronzkori település nyugati szélén egy kb 40 in széles kötöttebb, üledékes iszappal feltöltődött medret dokumentáltunk. A feltárás során várakozásainknak megfelelően további hat íves oldalú cölöpszerkezetes, oszlopvázas, nyugat—északnyugat és kelet-délkeleti tengelyű ház cölöplyukai kerültek elő, melyek alapján részben vagy teljesen rekonstruálhatók az építmények (4. kép). A házak a feltárt terület közepén a Dunától és az 1988-ban feltárt háztól távolabb egy sávban helyezkednek el. Kivételt képez egv nagyméretű ház, amely a település nyugati szélén a Dunától legtávolabb található. Aléretük nem egységes, hosszúságuk 10-16 m, szélességük 4-6 m között mozog. A házakban két-három tárolóverem, míg körülöttük hulladékgödrök találhatók. A 3. számú ház teljes feltárása nem volt lehetséges, a ház északi íves oldala betonút alá húzódott, az 5. számú ház déli ívét agyagkítermelő gödör létesítésével a kora bronzkorban megsemmisítették. A 4. számú ház nvugati záródását kelta árokrendszer metszette. Az építmények nem egykorúak, átépítésük, megújításuk több generáció folyamán feltételezhető. A házak szerkezetére jellemző, hogy a szelement tartó gerendák cölöplvukai a tengelyben helyezkednek el, belső osztásra utaló cölöplyukak az albertfalvai lelőhely 2001-2002-ben feltárt házaihoz (ENDRŐDI 1998, ENDRŐDIREMÉNYI 2003) hasonlóan itt is megfigyelhetők. Az íves házoldalakra (jelen esetben az északi vagy déli) merőlegesen néhány, általában három-öt eölöplvuk alkotta kerítés (vagy szélfogó) nyoma figyelhető meg a házak bejárata mellett. Az építéséhez szükséges anyagot - üledékes iszapot és agyagot - elsősorban a Dunához közeli és a település keleti szélén could be observed similarly to the houses unearthed at the Albertfalva site in 20012002 (ENDRŐDI 1997, ENDRŐDIRE Al ÉNYI 2003). The traces of generally three to five postholes of a fence (or a wind break) could be observed at the entrances of the houses, running at a right angle to the arched walls (in this case the northern or the southern walls). The material needed for construction (sedimentary loam and clay) was extracted from the large clay pit complexes, two meter deep on average, uncovered near the Danube and at the eastern edge of the settlement. The western edge must have been waterlogged because of the once shallower river beds, something attested by two water ditches, running in an castwest direction between the houses. I he natural line of the Danube formed the eastern border of the Early Bronze Age settlement, while a former smaller branch of the river may have marked the western border, bevond which no settlement features were detected. The settlement extended over the unearthed territory in the north and the south. The determination made in 1989 that the site might be as large as 2.3 ha based on the surface distribution of shards seems justified. In 2008, 31 more Early Bronze Age graves were unearthed at SzigetszentmikósUclülősor, most of which were urn graves, a few were graves marked by a scattered ash ritual and a single grave was a symbolic one without ashes (Fig. 5). The graves were located at a distance from the settlement and the Danube, in the same line as the earlier cemetery segment. The graves with scattered ashes (together with the characteristic finds of the Bell Beaker culture), the discoloration of which could be observed, were oriented north-northeast-