A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Két újabb megelőző feltárás a vízivárosi ala tábor vicusának területén (Hable Tibor)

JO. kép: Vespasianus császár bronz pénze és Kr. u. 1-2. századi bronz ruhakapcsó tűk (fibulák) Fig. 10: A bronze coin and bronze brooches of Emperor Vespasian from the AD l"-l

nd centuries csupán néhány falcsonk és járószint utal a kiterjedésérc és sok leletanyag az intenzív használatra. Az építmény északi zárófalához (13) kívülről és belülről is lapos kövekből kialakított, sóderes alapozású járda vezetett (14) . Teljesen elpusztult az északnyugati, északkeleti sarok, a keleti fal és déli is csak töredékesen maradt meg. Rendkívül érdekes a 2007 őszén talált Waldglas típusú, ityphallikus üvegedény előkerülési heh ének rétegrajza (BENDA-ÉDER 2008). A 17. századi gödör keleti felét egy kövezet falú kútra ásták rá (15). Viszont a kút kiásásakor kidobott sóderes, agvagos rétegek vastagon terültek a 14. számú járda és 16. számú római kori fal alatt. Kizárt, hogv a kutat a falnál előbb építették, annak ellenérc, hogv a kútbetöltésben még néhány ásónyomnyi mélyítés során is csak középkori cserepeket találtunk. Az időrendi és stratigráhai ellentmondás a római kori kút török kori használatával oldható fel. A 70 cm széles, „rendezetlenül" rakott (opus mcertum) falak (13, 16) szétdúlt nyersanyaga nagv területen szóródott szét (17) és még távolabbi, római kori gödrök betöltésben is megjelent (6. kép 17 és í 1. kép). A kövek kitermelésekor még a vakolattörmelékes belső rétegeket is átforgatták. Az épület délnyugati traktuthe northern end wall (13) on both sides of the construction. The northwestern and northeastern corners were completely destroyed and only fragments of the eastern and the southern walls remained. The layer sequence of the provenance of an ityphallic glass vessel of Waldglas type uncovered in the Autumn of 2007 is especially interesting (BENDA-ÉDER 2008). The eastern side of a 17"' century pit was dug over a masonry well (15). The gravel and the clay coming from the digging of the well were thickly spread under pavement no. 14 and Roman period wall no. 16. The well was certainly not built earlier than the wall even though the fill of the well contained only medieval shards down to a depth of a couple of spits. The chronological and stratigraphical contradiction can be explained by the well's continued use during the Roman period as well as in the Turkish period. The raw material of the ruined 70 em broad walls with "irregularly" laid stones (opus incertum) ( 1 3, 16) was scattered over a large territory (17), and it even appeared in the fill of more distant Roman period pits (Fig. 6. 17 and fig. 11). Even the interior layers with plaster remains were damaged clur-