A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Beszámoló a katonaváros nyugati temetőjében végzett kutatásról (Budai Balogh Tibor)

kijelenthető, hogy a kijelölt felület egészének igénybevétele nem történt meg. A betemetkez.ések sora e körülkerített temetőrészletben megszakadt, mindez azonban nem zárja ki észak felé egy újabb, fallal határolt sírcsoport létezését. A kutatott terület déli részén ugyancsak találtunk betemetkezésektől mentes felületet, amely alapján feltételezhető az újonnan feltárt temetőrészlet és a „VII. sírcsoport" sírjai közötti használatba nem vont sáv létezése. Mivel azonban a telek teljes déli zónáját feltárni nem volt lehetőségünk, feltételezésünket bizonyító erejű tényekkel alátámasztani egvelőrc nem tudjuk. Összesen negyven csontvázas sír került feltárásra. Nem mindennapi szerencse, hogv a sírok érintetlenül átvészelték a római uralom még hátralévő évtizedeit, majd az azt követő évszázadokat. Bolygatásra csak később, véletlenszerűen, a temető területét átszelő vízvezeték árkának kiásása során került sor. Ekkor három sírt vágtak át, ebből kettőt nem érzékeltek, a harmadikra viszont - ahogy azt a vízvezeték árkának betöltése is tanúsította - rászélesítettek, és szinte mindent elmozdítottak, beleértve a sír építőanyagának nagy részét is. Érintetlenül csak a váz térdtől lefelé elhelyezkedő csontjait hagyták. A temetőn belül két fő tájolási irányúval találkoztunk: a nyugati sírcsoportra az északnyugat-délkeleti irány jellemző (9 sír), míg a keleti és az északi határterületen a nyugat-keleti tájolás a mérvadó (14 sír). Azonban mindkét sírcsoporton belül találunk az uralkodótól eltérő tájolású sírokat is. Miután nagyon hasonló konstrukciójú és építőanyagú sírok mutattak egymástól eltérő tájolást, irányuk kialakításában feltehetően nem kronológiai okok játszottak szerepet. Például tabula ansät a kcretelésű fegiobélyeggel ellátott, egyforma méretű long and did not fork. It does not seem to have been the organic northern continuation of the remains of the southern wall. No investigation was conducted beyond the fencing wall toward cast in 1978, and there are no data about the use of that territorv. On the surface uncovered in 2007, all the graves were found west of the wall and only a semi-subterranean house from the Imperial Period was found to the cast outside the cemetery. Not a single burial was observed in the northwest quarter of the excavation territorv despite the fact that the straight fencing w^all definitely indicates the northern continuation of the cemetery. The northern extent of the territorv designated for burials needs to be clarified although it is certain that the entire territorv marked by the fence was not used. The series of burials was interrupted in this enclosed cemetery area. This, however, does not exclude the possibility of the existence of another group of graves enclosed by a wall towards the north. Surfaces without burials were also found in the southern part of the investigated territorv, which suggests that an unused zone existed between the recently unearthed cemetery jxirt and the graves of "Graveyard no. VII". As it was not possible to unearth the complete southern zone of the lots, this hypothesis cannot vet be demonstrated. Altogether, fortv inhumation graves were unearthed. It is a rare luck that the graves survived the remaining decades of Roman rule and the centuries following it without being damaged. They were only later disturbed when the ditch of a water channel was dug across the territory of the cemetery The ditch cut through three graves: two could not be observed. The third grave, however, could be seen in the fill of the water chan-