A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)
Szondázó kutatások az óbudai Hajógvári-szigeten (Havas Zoltán)
Kevésbé jól keltezhető az 'F' szondában feltárt észak-déli, és az 'M' szondában feltárt kelet-nyugati árok. Előbbi esetében korhatározó lelet egyáltalán nem került elő, utóbbiból egyetlen olyan apró kerámiatöredék származott, ami római vagv középkorra utal. Az minden esetre egyértelmű, hogy ez az árok nem az 'M' szondában feltárt őskori objektumokkal egykorú, hanem azoknál későbbi. A betöltés szerkezete alapján mindkét esetben valószínűsíthető a vízelvezető funkció, az azonban még kérdéses, hogy milyen tágabb, nagyobb léptékű rendszer részeit képezik. A feltárás során több munkaterületen ('A, B', és AT szondák) jelentős mennyiségű, olvkor kiemelkedő minőségű római leletanyagot gyűjthettünk az újkori feltöltés rétegeiből. A korábbi feltárások leletanyagának ismeretében a kőfaragvánvok (küszöbkő, kváderek, oszloptöredék), bélyeges téglák, festett vakolat- és mozaiktöredékek az esetek többségében a helytartói palotakomplexumhoz, annak bolygatásához, feltárásához voltak köthetőek. Ugvanakkor az 'A és 'B' szondák feltöltésében a palotától idegen római lclcttárgvak is voltak (szarkofág töredék, késő római bélveges tégla). A 'FT és 'A szondák középkori objektumai szintén tartalmaztak néhány más eredetű római leletet. Hasonló kép bontakozott ki a sziget partvonalának korábbi, leletbejelentéshez kapcsolódó bejárása során is. Római bélyeges téglák és más leletek nagyobb koncentrációját találtuk az. 'A és 'B' szondák közelében, a sziget keleti, Pest felőli partján, vagyis ott, ahol a római híd partot érhetett. A téglák jobbára, de nem kizárólagosan a palotából is ismert típusokat képviselnek. Az itt talált, másodlagos felhasználás nyomait magán viselő oltárkő töredék (3. kép) talán szintén nem a palotában került újrahasznosításra. Among the phenomena from the earlier Roman phase, the border elements are noteworthy The two post ditches running parallel with each other and the bank could be followed over a long stretch, and thev appeared to form a complementary system. (Fig. 3) The two together formed a clear border between the bank zone across from the palace and the area behind it. The remainder of the elements of the system can be found in the area between the ditches towards the bank of the bay A few pit complexes were uncovered in the western extension of the test trench. Flic post ditches can be interpreted as traces of a massive plank-like fence built from densely laid wooden posts. The features from the later roman phase cut the elements of the system described above, although thev are not independent of its structure and orientation. The depths and forms of the mostly east-west running ditches are diverse. This svstem is complemented by a number of postholes, which do not allow reconstruction of the construction or constructions to which thev belonged because of the limited territory that could be investigated archaeologicallv. Based on the finds recovered from test trench 'E', the phenomena in test trenches also belong to the Roman period and they can be interpreted based on their interrelationships. A significant part ot test trench 'B' lies in an area covered with a thick modern fill. The natural laver series under the fill together with the layers of historical periods that contained a few archaeological finds slope steeply over a circa Si) m wide northeast-southwest running band, filling in a deeper trough. The pedological analysis of the trough (HAS Geographical Research Institute:
