A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2007. évben

napvilágra, amely az itt húzódó neolit leleteket tartalmazó humuszos feltöltődésbe m élved t. Az ásatási terület délnyugati szélén nagyobb kiterjedésű, egyrétegű köves felület került elő az őskori cs római réteg határán. (K. Z.) A telek területe korábban meglehetősen tagolt felszínnel rendelkezett. A Szépvölgyi út felé cső részen megközelítőleg kelet—nyugati hossztengelyű, 25 m széles, természetes kiemelkedés húzódott. Ennek felületén kerültek elő a már említett Árpád-kori jelenségek és a dombháton húzódott az a bronzkori telep is, amelynek kis területre összezsúfolt, sokszor többszörös szuperpozícióban lévő, bonyolult objektum-komplexummá váló gödreit is feltártuk. (8. kép) A kerek, többnyire méhkas alakú, nagyrészt hamus, égett betöltésű gödrök jelentős mennyiségű állatcsontot, és kerámiatöredéket tartalmaztak. A leletek közül kiemelkedik több ép, vagy csaknem ép edény; amelyek között cgvfülű bögrék, fazekak, különböző méretű tálak töredékei szerepelnek. A bronzkori település részlete a középső bronzkori Vatva-kultúra időszakára keltezhető. Előkerülése topográfiai szempontból különösen jelentős, hiszen a környékről eddig nem ismertünk adatot a kultúra megtelepedésére. A dombháton feltárt bronzkori gödrök leletei közé keveredve a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia (továbbiakban DVK) idősebb fázisába tartozó gazdag leletanyag is napvilágra került. A leletek a DVK idősebb, Bicske-Galagonyás (MAKKAY 1978), Szigetszentmiklós-Vízműtelep (M. VIRÁG 1992), Dunakeszi-Székesdűlő (HORVÁTH 2002) típusú leletekkel meghatározható időszakba sorolhatók. Pontos kronológiai támpontot jelent a besimított és polírozott felülettel, ill. mintával ellátott kónikus tálak előfordulása. Ugyancsak inS. kép: Egymásba ásott őskori gödrök komplexuma