A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Többrétegű őskori lelőhely feltárása a békásmegveri Duna-parton (Szilas Gábor)

m-re, a Bányászati Aknamélyítő Tröszt Sporttelepén 1958-ban Nagy László által megmentett, legalább öt edényt tartalmazó síranyag. (NAGY 1959) A késő bronzkor második felében (Kr. c. 11-9. század) a Dunántúl északkeleti harmadában és a vele határos, Dunától északra cső területen egv számos egyedi jeggvel rendelkező urnamezős tömb kristályosodik ki, mclvct a kutatás váli kultúra, vagy Vál-IIetény-csoport névvel illet (PETRES I960; DUSEK 1957). Ebben az időszakban a Dunántúl területén jól nyomon követhető súlypontáthelveződés figyelhető meg: a Dunakanvar térségében, különösen a Duna jobb parti régiójában a IIA2-B időszakba sorolható, főként terepbejárásokból ismert lelőhelyek feltűnő sűrűsödése tapasztalható. (SCHREIBER 1991, 1. kép) A békásmegveri partszakaszon temetőnkön kívül még legalább két nagykiterjedésű lclőhelv sorolható a váli kultúra hagyatékához. A szórványosan a BUVÁTI, Pénzjegynyomda és a Eővárosi Tmács üdülőjének területén, majd dél felé a Békásmegver-Vízművek, valamint Pünkösdfürdő térségében egy, a halomsíros időszaktól adatolt (SCHREIBER 1971, 45) nagykiterjedésű település húzódik, melyet első ízben 1936-ban a Vízmű építésével összefüggésben kutatott Szilágyi János. (TOMPA 1942, 101) Az ásatáson előkerült nagymennyiségű telepanyag a pontatlan ásatási technika és hiányos dokumentáció miatt azonban csekély forrásértékkel bír. A településtől alig néhány száz méterre déli irányban található a korszak talán legkiemelkedőbb emléke, a Nagy László és Schreiber Rózsa vezetésével több mint húsz éven keresztül kutatott, megközelítőleg kétharmad részben feltárt késő bronzkori urnatemető. A 324 dokumentált temetkezés közül az asztrális Beside the two-handled vessel (NAGY 1959, fig. 1) and the two bowls from the above-mentioned burial recovered in 1958, the urn collected during the archaeological observation in the autumn of 2006 may also be from burials of this period. The grave with at least five vessels uncovered by László Nagy about 120 m from here on the sports ground of the Bányászati Aknamályesztő Tröszt in 1958 (NAGY 1959) attests to the northern extent of the Late Bronze Age cemetery. An Urnfield settlement block, displaying numerous unique traits, formed in the northeast third of Transdanubia and in adjacent territories north of the Danube in the second half of the Late Bronze age (ll"'-9

th centuries BC). It is referred to as the Váli culture or Yál-1 letcny group in the archaeological literature (PETRES 1960; DUSEK 1957). A shift of the center of the occupation zone can be observed in Transdanubia in this period: a conspicuous concentration of sites of the HA2-B period can be observed by the Danube Bend, especially on the right bank of the Danube, known mostly from field survey work (SCHREIBER 1991, fig. 1). In addition to the cemetery at least two large sites can be associated with the heritage of the Váli culture on the Békásmegver banks. A large settlement dated to the Tumulus culture (SCHREIBER 1971, 45) can be found here and there on the territories of the holiday houses of the BUVÁTI, the Pénzjegynyomda and the Council of Budapest, and also in the area of Békásmegyer-Waterworks and Püspökfürdő, which was first investigated by János Szilágyi at the time of the construction of the Waterworks (TOMPA 1942, 101). However, the large amount of settlement material has hardlv any source value because of