A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Feltárás az aquincumi canabae északkeleti régiójában (Vámos Péter)

S. kép: A Kr. u. 3. századra tehető falcsonk, hátterében 19. századi sír és modern kori betoncsatorna Fig. S: Remains of a wall from the AD 3rd century with a grave from the 19th centurv and a modern concrete channel in the background A 2. árokban ezek a kései omladékrétcgek kevésbé voltak érzékelhetőek, ellenben itt, néhány, az ezekkel a rétegekkel nagyjából azonos időrendi helyzetben lévő, viszonylag széles falcsonkokat, illetve a hozzájuk tartozó járószmt maradványait sikerült megfigyelni. (4. kép) Mivel ezen jelenségek voltak a leginkább kitéve a későbbi időszakok bolygatásainak, összefüggőbb struktúrákat egvelőre nehezebb kimutatni. A relatív kronológiai helyzet és a területre vonatkozó eddigi információk alapján ezek a maradványok a Kr. u. 3. századra tehetők. (MADARASSY 2003, 109-110; NÉMETH 2004, 46) Lejjebb haladva, a vastag planírréteg alatt további, már vékonyabb rétegzettséget figyelhettünk meg, méhek már egy korábbi időszak ugvancsak omladék- és járószint rétegeiként értelmezhetők. Ezekben több esetben freskótörmelékkcl erősebben kevert részeket is megfigyelhettünk, melyekből azt a következtetést vonhattuk le, hogy a területen egykoron reprezentatívabb, falfestményekkel díszített épületek is állhattak. Ezen feltételezésünk megerőman layers that appeared very close to the surface in many places. In the case of the Roman walls found during the excavation, we often documented removed wall segments, some of which extended very high up to the level the graves had been dug into. Some of these phenomena can be ascribed to the gravediggcrs who were compelled to destroy these walls in order to be able to dig the grave shafts. The concrete beds for the pipes of the heating center established in the 1930s contributed to the continued destruction of the walls. (Fig. S) The thickness of the uppermost part of the above-mentioned Roman period laver, which appeared very high up, and which could be especially well observed m trench 1, ranged between 60 and 90 cm. It comprised a leveled debris laver with heavily burnt areas, which belonged to the latest phase of the Roman period. These late debris 1 avers were less apparent in trench 2, while relatively broad wall remains and the remains of the adjoining floor levels were observed here, dating from approxi-