A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Feltárások a 2-3. századi aquincumi legiotábor praetenturájában (Anderkó Krisztián - Beszédes József)

026). Az észak-déli irányban futó római út két oldalán, azzal párhuzamosan építették ki a vezetékeket: 25-30 centiméter széles oldalfalaik 20-25 centiméter széles csatornabelsőt fogtak közre. A fentebb említett három, szennyvízcsatornához épített négyszögletes kútszerű konstrukció (SE 052,' SE 062, SE 148) oldalfalai egybeépültek a gyűjtőág oldalfalaival. Az SE 062 sárgásfehér habarcsba rakott, tört mészkövekből készült, amelybe helyenként téglát is beépítettek, magassága - előkerülési szintje és a vezeték fedőlapja között - körülbelül 200 centiméter. Az SE 052 szintén habarcsba rakott, tört mészkövekből készült, de itt teljes téglasorokat is beépítettek a konstrukcióba, oldalfalait pedig mésszel kenték le. A harmadik nem tartalmazott téglákat és mintegy 120 centiméter magasságig volt mérhető. Ezek a kútszerű konstrukciók tisztítóaknaként funkcionáltak. Ilyen aknák a Castrum eddig feltárt csatornáinál még nem kerültek elő. A via praetoria tengelyében lévő gyűjtőág fedőkövei például egy magasságban voltak a járószinttel, így hiba esetén a szerkezetet viszonylag könnyű volt megbontani. (PÓCZY 1976, 80) Az aknaszerű lejáratok kialakítását két, egymással összefüggő ok indokolhatta. Az egyik eredhetett ezen táborrész domborzati viszonyaiból. Ha itt egy magasabb terepszint volt, a gravitációs elven működő csatornának, mivel egy összefüggő rendszer részét képezte, alkalmazkodnia kellett a hálózat többi eleméhez, így itt a vezeték mélyebbre került. A másik ok, hogy a csatorna belmérete nem volt elég tágas ahhoz, hogv hiba esetén végig lehessen haladni benne, ezért bizonyos távolságokra, feltehetően a lefolyók kapcsolódási pontjainál ilyen aknák kiépítésére volt szükség a biztonságos üzemeltetéshez. Egv ilyen kisebb méretű csatorna (SE cm thick walls of the features were made of stones put into a yellowish white mortar and they enclosed an interior measuring 70x80 cm (the measurements were only estimated in the case of SE 148 since a modern well damaged the feature). During the excavation of the filling, we found that all the three constructions belonged to a large sewer made of large stone blocks, which ran in a north-south direction along the western side of via sagularis. (Fig. 6) The 50 cm thick vertical walls of the collecting channel bordered a 60 cm broad and a 60-70 cm high interior covered with large stone slabs. 4'he bottom of the channel was paved with stone blocks laid with the face upward. The investigated channel fragment is an organic part of the sewerage uncovered on the territory of the fort. A four-branched crossing of the main sewer was found under the portal in the foregrounds of the principia, which ran across three holes cut into the building in the direction of the gates of the fort. (SZIRMAI 1976, 93) The 220 em broad eastern branch ran along the central axis of via praetoria to porta praetoria. Its fragments inside the fort yvere discovered at the Flórián shopping centre (SZIRMAI 1976, 97), on the corner of Flórián Square and Kórház Street (SZIRMAI 1984, 135) and at 7. Kórház Street (porta praetoria). (PÓCZY 1976, 80) The sewer fragment unearthed at 8-10 Polgár Street ran to the north in the direction of this east-west running branch. In the south, it pointed toward the 220 cm wide sewer mam that sloped toward the Danube and ran on the southern side of the Castrum. (ZOLNAY 1973, 263; KOCSIS 1984, 460; SZILÁGYI 1943, 354) Based on the above, the 18 m long stretch uncovered at five places can theoretically be reconstructed in a