A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Új feltárási eredmények a katonaváros északnyugati régiójából I. Kirchhof Anita)

lékek tükrében szentélykörzetnek tartják, amely a 3. százacl folyamán élte virágkorát. (PÓCZY 1983, 263-267) Ennek keleti folytatásaként az északkeleti terület funkcióját, reprezentatív épületei miatt, közigazgatási negyedként határozták meg. (POCZY 1983, 271; PÓCZY 1994, 224-230; NÉMETH 2005, 117-123) A jelenlegi ásatások alapján a 3-4. századi katonaváros északnyugati határa a telektől északabbra húzódott, feltehetően a Bécsi út - Vörösvári út találkozásának környékén keresendő. A feltárás során sajnos már csak épületalapozások maradtak meg, amelyek alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a környéken élő lakosság vagyoni helyzetét illetően, azonban az épületek kiterjedését tekintve igazolni látszik a gazdag, előkelő negyed északnyugati irányba való folvtatódása. Nemcsak az út menti sávot (A, B területeken), hanem az úttól távolabb, kelet felé, a terület középső részét (C, D területeken) is beépítették. A nagyobb épületegyüttesnél (C, D területeken) ugyanazokat az építési fázisokat figyeltük meg, mint az útra tájolt épületek esetében. A régió szentélykörzet funkcióját illetően új információk nem kerültek elő. Az ásatások során a telek nyugati részében előkerült, összefüggő régészeti jelenségeket a KÖII megtartandó emlékként kezelte és nem engedte azok elbontását, ezért az új épület két nyugati szárnyát (AB területeket) az emlékek védelmében át kell tervezni. Ugyanakkor hozzájárult, hogy telek keleti felében napvilágra került (C, D területeken), kevésbé jó megtartású emlékek a kivitelezés megvalósítása érdekében, elbontásra kerüljenek. Kirchhof Anita Traces of subsequent constructions can be linked with the economic boom in the Severus period when the town expanded and its borders broadened. New residential buildings with stone foundations replaced the former industrial district and a new (Roman) northwest-southeast running road was built in the western part of the territory (territories A and B). These constructions are linked to a new concept, a new allotment of plots of land. The leveling laver from the AD 3rd century can be found everywhere in the territory: At that time, the older buildings were reconstructed in the middle of the AD 3rd centurv (on territories A and C), a few walls were pulled down, while in other places new walls were built on top of the old foundations. In parallel to the construction phases, the Roman northwest-southeast running road (territories A and B) was also renewed, shifting farther to the east. The Roman road ran parallel to the road that left the western gate of the legionary fortress. It was built in the AD 3rd century and was renewed at least once in the same century In the 4th centurv AD, new buildings were erected on the old foundations from the AD 3rd century and the Roman northwest-southeast running road was renewed once again. The aqueduct with twin pipes was established in this period. It intersected the foundations of the AD 3rd centurv buildings (the construction debris of the 4th centurv observed along the eastern side of the road can also be observed south of the lot on the territory at 103-105 Vörösvári Road above the leveling layer from the AD 3rd century). The presence of late Roman graves covered with tegulae and lined with stone slabs indicated that the territory was finally abandoned (territory C).