A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Új feltárási eredmények a katonaváros északnyugati régiójából I. Kirchhof Anita)

zás nélkül, enyhén északnyugat-délkeleti irányban szelte át a telek teljes nyugati területét. (A, B terület) Ezt az építményt később visszabontották. Az „A" területen csak helyenként maradt meg az alapozásának alja (6. kép), ezzel szemben a „B" terület északi részében a felmenő rész néhány kősóra is fennmaradt. Irányát és szélességét, valamint nagyköves jellegét tekintve feltételezhető, hogy vízvezeték alépítmény éhez tartozott. A jelenlegi kutatások alapján valószínűleg a kemencékkel egyidőben vagy azt megelőzően is működött, keltezése a leletanyag feldolgozását követően pontosítható. A feltételezett vízvezetéket kísérő északnyugat-délkeleti út nyomait a feltárások nem igazolták, esetleg a nyomvonaltól nyugatra valószínűsíthető. A canabae északi irányba történő terjeszkedésével (Kr. u. 3. század eleje) hozható kapcsolatba a sárga kövekből rakott lakóépületek létesítése a korábbi ipartelephez tartozó, kelet-nyugati irányú út felett („A" terület). A Kr. u. 3. század elején a sárga köves épületek létesítésével egy időben épült ki a telek nyugati felében, az első északnyugat-délkeleti irányú, sárga sóderes út is, a korábbi nagyköves vízvezetéktől nvugatra. A „B" területen a sárga kövekből kialakított, habarccsal kötött falszakaszt hozzáépítették a nagyméretű, fehér kövekből rakott vízvezeték felépítményéhez, esetleg javítás céljából vagy magát a vízvezeték falát használták fel új épület létesítésére. (7. kép) Az „A-B" területeken megfigyelt északnyugat-délkeleti irányú út alatt és környékén, teljes hosszban, mindenhol terrazzoszemcsés- és mészrétegekből álló planírozásokat figyeltünk meg (például a Vörösvári út 103-105. telken is ugyanennek az útnak a meghosszabbítása alatt crossed over the entire western part of the lot in a slightly northwest-southeast direction without forking (territories A and B). This structure was later pulled down. The bottom of the foundation survived only in a few places in territory "A" (Fig. 6), while a few rows of stones have also been preserved from the vertical walls in the northern part of territory "B". Given its orientation and width as well as the large stones from which it was built, it must have been part of the substructure of an aqueduct. Based on the present investigations, it was also coeval with the kilns or even preceded them; its dating will become more exact after the processing of the find material. The existence of the supposed northwest-southeast road running along the aqueduct could not be demonstrated during the excavations. It probably followed a path running to the west of this territory. The establishment of residential buildings made from yellow stones found above the east-west running road of the former industrial district can be linked to the northern expansion of the canabae (beginning of the AD 3rd century in territory "A"). The first northwest-southeast running yellow gravely road west of the former aqueduct built from large stones was built in parallel with the construction of the buildings built from yellow stones in the western part of the lot. A stretch of wall made from yellow stones bound with mortar was joined to the superstructure of the aqueduct made from large white stones on territory "B". It was either built with the intention of repairing the aqueduct or the wall of the aqueduct was used in the establishment of a new building. (Fig. 7) A leveling laver composed of terrazzo rubble and limey layers could be observed under and all along the northwest - south-