A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Régészeti kutatások a katonavárosi amphitheatrum keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár területén II. (Kirchhof Anita - Tóth J. Attila - Kondorosy Szabolcs)

szefüggésbc. (2. kép) A réteg elmosódott foltjait a legtöbb kivitelezéssel kapcsolatos süllyesztékben dokumentáltuk. A planíro­zás a telekrész középső részében nagyobb, világossárga, homogén, kőzetlisztes, amorf agyagtömbökből és lazább szerkezetű, va­lószínűleg a későbbi áradások során elmo­sódott, szürke kultúrrétcgből állt. A telek északi felében inkább apró agyagfoltok tar­kították a viszonylag tömör szürke planíro­zást. Anyagából igen kevés lelet került elő. A római kori tereprendezést követően, a Duna felé irányuló vízelvezető árokrend­szercket létesítettek, amelyeket többször megújítottak, majd ezek természetes mó­don szürke homogén agyaggal töltődtek fel. A leletanyag feldolgozását követően választ kaphatunk az árkok és a későbbi időszakra feltételezett kemencék kapcso­latára. A kedvező természeti adottságok nyúj­totta lehetőségeket kihasználva a limesút keleti oldalán, a Kr. u. 2. század folyamán ipartelepet létesítettek, amelynek nyomait a telekrész déli, nyugati és északi területe­in azonosítottuk (D, E, E G). A kemencék többsége (6 darab) mészégetőként funkci­onált, három kemence szerepe bizonyta­lan. A telek déli részén (D terület déli ré­szén) a mészégető kemencéket (5 darab) a sárga altalajba mélyítették (hasonlóan az I ütemben feltárt mészégető kemencé­hez), ezzel szemben a többi kemencét (D terület középső részén, E, F G) a korábbi sárga-szürke agyagplanírozásba ásták. A jelenlegi rétegtani megfigyelések alapján (29. süllveszték) valószínűsíthető, hogy a sárga agyagba ásott kemencék egykorú­ak a tőlük északabbra fekvő sárga-szürke agyagplanírozásba mélyített kemencékkel, mivel a sárga-szürke agvagplanírozás elvé­konyodó rétege a 4. számú kemence északi by brownish yellow gravely and light grey; so-called Kiseelli clay stripes, and mixed with white sand is linked to the proximity of the river. (Zoltán Horváth ELTE car­ried out the gcopedologic analyses.) No prehistoric finds were discovered on the territories of the lot unearthed in phase II. The earliest phenomenon indicating settlement in the Roman period, a yellow­grcv clay layer dated from the AD lst-2nd centuries, was observed in the central and northern parts of the lot. It is probably linked with the levelling of earlv Roman mud brick buildings. (Fig. 2) The smeared spots of the layer were documented in most of the pits dug out in connection with the implementation work. In the cen­tral part of the lot, the levelling layer con­sisted of larger light yellow homogenous amorphous clav blocks mixed with rock powder and a grey culture-bearing layer with a looser structure, which the subse­quent floods had eroded. In the northern part of the lot, small clay spots coloured the relatively compact grey levelling layer. It contained very few finds. Following Roman period landscaping, a water-draining ditch system was estab­lished towards the Danube. It was repeat­edly renewed but was finally naturally filled in with grev homogenous clay After the analysis of the find material, we will be able to determine the connection be­tween the ditches and the kilns, which can probably be dated to a later period. Making use of the favourable natural setting, an industrial district was estab­lished on the eastern side of the limes road in the AD 2nd century Traces of it were identified on the southern, western and northern territories of the lot. (D, E, E G) Most of the kilns (6) functioned as

Next

/
Thumbnails
Contents