A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

ter vastag útréteg alatt sötétbarna agyagos réteg jelentkezett, amelyben helyenként korábban lefektetett közművek is voltak. Az Ajak utcától északra levő szakaszon az útréteg alatt, a sötétbarna agvagos réteg felett egy világosbarna laza kevert réteg is jelentkezett helvenként 50-60 centiméter vastagságban. Ebben a sötétbarna agyagos rétegben szarmata kori objektumok, összesen 4 darab kemencét, illetve azok maradványait észleltük. A területről nagy mennyiségű szarmata és kisebb mennyiségű Árpád-kori kerámiát gyűjtöttünk. A Nógrád verőce utca területéről 1970ben kerültek szórvány szarmata cserepek az Os- és Népvándorláskori Osztálv gyűjteményébe, valószínűleg e lelőhely délkeleti szélét sikerült a szakfelügyelet során beazonosítani. Eder Katalin - Kovács Eszter 19. Budapest XVII. ker., (Rákoscsaba) Major-hegv alja (MO kelet Budapest 05/ 2. lh.) A Budapest és Pécel határában, a Rákospataktól északra emelkedő Major-hegy lankás eléli lejtőjén található lelőhelyen március 20. és május 51. között folytattuk az előző évben megkezdett munkát. (ENDRŐDI et al 2006) Egyrészt kibontottuk az előző évben lehmnuszolt felületen előkerült objektumokat, másrészt déli és délkeleti irányban újabb felületekkel öszszesen 47700 négyzetméterre bővítettük a feltárási területet, amelyen az idén előkerült 670 objektummal összesen több mint 1600 régészeti objektumot tártunk fel. A legkorábbi időszakot a DVK kottafejcs és zselízi időszakára datálható objektumok képviselik, a nagyobb sekély, amorf, illetve mélyebb kerek gödrök mellett egv újabb cölöpszerkezetes házat tártunk fel, öt cölöplvuk sorral, illetve a ház mellett húzódó jellegzetes hosszanti árkokkal. Az ásatási terület déli, illetve délkeleti részén a korábbi évadhoz képest sűrűbben jelentkeztek a Badcn-kultúra különböző telepjelenségei: tűzhelyek, illetve gödrök, ezek mellett újabb rituális állat temetkezések (szarvasmarha és kiskérődzők) kerültek elő. A korszak kiemelkedő lelete a töredékes állapotban előkerült fejnélküli idol. A lelőhelyen idén is nagv számban tártunk fel a késő bronzkor időszakára datálható gödröket, változóan gazdag, nagyrészt a halomsíros időszakra datálható kerámiaanyaggal: két objektumban turbántekercses tálperemeket találtunk, ezek megerősítik korábbi datálásunkat, mely szerint a telepet a korai halomsíros időszaktól az urnamezős kultúra időszakáig használták. Kibontottuk a terület nyugati oldalán húzódó észak-déli, 8-10 méter széles, körülbelül 40 méter hosszú, helvenként 1,8 méter méh árkot. A természetes eredetű mélyedés egy egykori patakmeder lehetett, amelv a tektonikai mozgások miatt lefűződött, kiszáradt. Az árok alján előkerült szabály talán alakú újkőkori gödrök alapján valószínű, hogv a neolitikum idején az árok még nem töltődött fel. A neolit gödrök indulási szintje felett egy barna, szinte leletektől mentes réteget figyeltünk meg, amelv a geológiai szakvélemény

7 alapján természetes eredetű talajképződés eredménye. A barna réteg felett egv fekete, változó vastagságú réteg volt megfigyelhető, ebből nagyobb mennyiségű késő bronzkori leletanyag került elő. Az újonnan nyitott délkeleti szelvényben egy újabb, a lelőhelyen korábban isme-