A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

A két hónap alatt 120 objektumot tár­tunk fel, melynek nagv része leletanyag nél­küli cölöplyuk, mely egy nagvobb méretű faépülctre enged következtetni. Az észak­nyugati részen egy kisméretű kemence ke­rült elő a hozzá tartozó hamuzógödörrcl. Az északnyugati sarokban két párhuzamos árokszakaszt sikerült feltárnunk. Az egyik keskenv és sekélv volt, az újkori bolygatás a felső részét elpusztította. A délebbi szé­les, meredek oldalú, 100-120 centiméter mély volt. Több helyen megfigyelhető volt bővítés, vagy javítás nyoma. Az. iszapos rétegek között, hosszabb szakaszon egy paticsos betöltést bontottunk ki. Bár csak rövid szakaszon volt lehetőségünk az árkot feltárni, úgy tűnik, hogy az ásatási terület­től észak-északnyugatra fekvő területet vehette körbe. Mindezeken kívül, az egész területen elszórtan 11 újabb csontvázat bontottunk ki. Ebben az esetben is megfigyelhető volt, hogv ritkább a kelct-nvugati tájolás, csak két esetben tapasztaltuk ezt. Az egyik meg­bolygatott csontvázon kívül László Orsolva antropológus megállapította, hogv mind férfi, és változó korúak. Az őszi feltárás so­rán minden sírt a sárga altalajban találtunk meg, bár általában csak pár centiméterre mélyítették bele. A vázak több esetben ol­dalra fordítottak, de volt olyan eset, ami­kor a jobb kar a fej mellé volt hajlítva. A feltárási terület északi részén a 31. számú északnyugat-délkeleti tájolású 66 centimé­ter mélv sírgödörben egv 192 centiméteres nyújtott helyzetben fekvő csontvázat talál­tunk egyetlen vascsattal a medencéjén. Bár a sír mélvsége különbséget mutat, mégis korban a többihez sorolhatjuk. A csontvá­zak lemérése során kiderült, hogy többnek a hossza meghaladja a 180 centimétert. A területről korábban temetkezésre uta­ló adat nem volt ismeretes. Az előkerült árokszakaszok és a cölöphelyek nyomai, bár datálást elősegítő lelet nem került elő, nem tartjuk valószínűnek, hogy egyidősek lennének a sírokkal. Az előkerült kisszámú lelet alapján a temetkezések feltételezhe­tően a törökkorra - koraújkorra tehetők. (GAÁL 2002, LÁZÁR 2002, WICKER 2002) (M.VZs.-TGy) Hrsz: 4045/3, 4045/5. A Vízpart utca, a Hauszmann Alajos utca, a Budafoki út, valamint a Kelenföldi Hőerőmű által ha­tárolt területén fekvő 4045/3, 4045/5 Hrsz. ingatlanokon 2006. május 16. és június 19. összesen 2000 négyzetméteren végeztünk próbafeltárást. A 4045/3 Hrsz. ingatlan területe, vala­mint az ezzel egv tömböt alkotó 4045/5 Hrsz. ingatlan keleti része közművekkel és egvkori létesítményekkel jelentősen boly­gatott volt. Régészeti kutatásra az egyko­ri pakura tartályok déli oldalán húzódó sávban volt lehetőség, ahol két, összesen körülbelül 500 négyzetméter alapterületű kutatószclvényt húzhattunk. A sárga agya­gos altalajba beásva kizárólag újkori ob­jektumokat találtunk, régészeti jelenség, illetve lelet nem került elő. A 4045/5 Hrsz. ingatlan középső részén álló épületek miatt további kutatószelvé­nveket a terület nyugati oldalán, a Budafo­ki út mellett észak-déli irányban húzódó futballpálya területén nyithattunk. A fut­ballpálya szélein, valamint közepén húzott öt, összesen körülbelül 1500 négyzetméter alapterületű kutatószelvényben kizárólag újkoriként meghatározható objektumok ke­rültek elő, míg a terület délnyugati része eb­ből a szempontból is negatívnak bizonyult. Régészeti lelet mindössze a pálya déli szé­lén húzott 4. számú szonda déli oldalánál került elő, ahol egv őskori edény töredékeit tartalmazó kisméretű gödröt tártunk fel. Miután a szondázó kutatás során, az épí-

Next

/
Thumbnails
Contents