A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

A „D" szakasz keleti földfalának északi részén ugyancsak a már említett humuszos feltöltésbe alapozott mészhabarcsos törtkőfal sarkot azonosítottunk, amelynek külső sarkát az árokásás közben roncsolták. A munkaárkok helyzete miatt a tűzfal alapozása is láthatóvá vált, ezért lehetőségünk nyílt a lakóház alapjainak régészeti szempontú vizsgálatára. Az alapok jellegüket tekintve hasonlítanak (mészhabarcsos törtkőfal) a régészeti korú kőfalak bizonyos típusaihoz, azonban stratigráfiai viszonyaik egyértelműen bizonyították, hogy az épülettel azonos korúak. A falak alapozási padkája az újkori rétegekhez, útréteghez idomultak. Felméréseink során megállapíthattuk, hogv az engedély nélkül végzett árokásás során intakt római kori rétegeket, középkori kőfalakat bolygattak, pusztítottak a kivitelezők. Kárpáti Zoltán 9. Budapest, III. ker., Bécsi ért 66., Hrsz.: 14379/1 2006. április 5. és június 9. között, a Storcz és Társa megbízásából, a tulajdonában lévő Bécsi út 66. számú telken megelőző régészeti feltárást folytattunk. A körülbelül 390 négyzetméternyi területből 300 négyzetmétert tártunk fel, mely 32 munkanapot vett igénybe. A lelőhely közvetlenül a 2005-ben megásott (VÁMOS 2005) Bécsi út 64. számú telek folytatása, így nem meglepő módon a legtöbb esetben, azzal megegyező régészeti szituációkkal szembesültünk. Néhány esetben még a 2005-ös ásatás részlegesen kibontott - az akkori északi metszetfal alá húzódó - objektumait is azonosítani, illetve dokumentálni tudtuk. A területen itt is azok, a lankás rész felsőbb zónájában meglévő, feltehetően Kr. u. 1. századi telepjelenségek (egv kisebb tárológödör (?), két kenyérsütő kemence) a legkorábbiak, melyek közvetlenül a római kori temető létesítése előtti évtizedekben lehettek használatban. Talán ebben az időben már funkcionálhatott az ásatási terület keleti végében észlelt északkelct-délnvugati irányú út is, amely alatt a sárga altalajba benyomódott keréknyomokat is regisztráltuk. Valamikor a Kr. u. 1. század utolsó évtizedeiben kezdődhetett meg a terület temető korszaka. A késő római ércmleletek tanúsága szerint ez az időszak a Kr. u. 4. század elejéig nyomon követhető. A területen 141 olyan objektumot regisztráltunk, melyeket temetkezéssel hozhatunk kapcsolatba. A sírok nagv része észak-déli tájolású keskeny téglalap alaprajzú erősebben vagy gyengébben kiégetett falú hamvasztásos sír volt. Egv kisebb hányaduk kelet-nyugati tájolású. A csontvázas sírok száma jóval kevesebb volt (22 a biztosan azonosított objektumok száma). Tájolásuk igen változatos: nv ugat-kelcti (a rétegtani helyzetük szerint feltehetően ezek közül kerülnek ki a legkorábbi temetkezések is), kelet-nvugati, észak-déli illetve délkelet-északnvugati. Egy esetben egv 40 X 40 X 15 centiméteres kőlapokból ládaszerűen kialakított kirabolt sírt is feltártunk. A területen sírkertet nem találtunk, de egv-egv nagvobb kőkupac illetve egv körülbelül 2x2 méteres U alakú kialakítás alsó kősóra jelezte, hogv cgvkor itt is állhattak kisebb - nagvobb kőfallal ellátott sírépítmények. A már említett út természetesen ezen időszak alatt is funkcionált. Az útréteg-