A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

utca 4-6. KIRCHHOF 2006, 220; Nagyszombat utca 1 KIRCHHOF 2006/1, 221) A kora római építési rétegeket a telek keleti felében 8-10 centiméter vastag sóderréteg zárta. A telek több pontján feltárt mély, vörös agvagos oldalú objektumok (nem kemencék) vágták a kora római jelenségeket, melyek egyikét egv későbbi temetkezés metszette. A váz észak-déli tájolással, zsugorított tartásban feküdt, feje visszahajlott, környékéről melléklet nem került elő. A telek nyugati felében többször megújított észak-déli iramú út létesült (már a Kr. u. 1. század végén), amelynek első két-három megújítása ugyanazon helyen történt és hasonló szélességű utat jelzett. Feltehetően a Severus-kor folyamán az utat kiszélesítettek vagy keletebbre helvezték. Az út párhuzamosan futott a déli kapuból kivezető úttal. (PARRAGI 1073, 261; MADARASSY 2000, 40-51; Beszterce utca 4-6. KIRCHHOF 2006, 220-221) A feltárás révén értclmezhetőbbé vált a közeli, Kern eres utca 15. számú telken (KIRCHHOF 2005) feltárt eölöpalapozású építmény megszüntetése is. A cölöplvukakat apró, szilánkosra tört kövekkel töltötték és döngölték be, amely a 9. számú telken talált út létesítésével, az út készítéséhez használt apróköves-sóderes anyaggal hozható összefüggésbe. A 15. számú telekig ugyan nem terjedt ki az útfelület, a két jelenség kapcsolata azonban egyértelmű. A legkorábbi útrétegekből kizárólag a sóderrétegek maradtak meg, az utat fedő lapkövek egyik esetben sem. A Kr. u. 3. században az út keleti oldalán egv többször megújított épületet emeltek. A létesítmény korábbi fázisához szögletes pillérek tartoztak, amelyeket később beépítettek. A falmaradványok ahhoz az épülethez tartozhattak, amelynek részleteit a Szőlő utca alatt már feltárták és forum épületnek határoztak meg. Az épület funkcióját illetően újabb adatok nem kerültek elő, a falaknak csak a legalsó alapozása maradt meg. Az épület pusztulását követően kisebb tűzhelyek létesültek, amelyek szinte egymást érték és megbolygatták az utat is. Az egész területen római kori lelctamaggal kevert késő római feltöltéssel számolhatunk. A feltöltésbe ásták bele azt a kettős sírt, amehnél az egvik csontváz nyújtott testtartásban, nvugat-keleti tájolással feküdt, míg bal lába mellett egy másik, imádkozó helyzetű, zsugorított váz látott napvilágot. A temetés egyszerre, egy időben történt. A sírból melléklet, egv gyűrűt kivéve, nem került elő. Az ásatási eredményeket összefoglalva, a katonaváros fejlődésének szinte minden időszaka képviseltette magát a területen. Topográfiai szempontból fontos információkhoz jutottunk a település korai cölöp- és gerendaváz-szerkezetű épületeit illetően. A következő építési periódust, a katonaváros déli régiójának szinte egész területén megtalálható agvagtégla-épülctek planírozásai jelentették. A keleti oldalon feltárt korai objektumokat sóderes járószint zárta, mely azonban nem hozható kapcsolatba a telek nyugati részében feltárt útrétegckkel. A legiotábor kiépítésével függ össze a telek nyugati felében, többször megújított és kibővített észak-déli út megléte A Kr. u. 3. századra keltezhető, annak az épületnek a dél-nyugati maradványa, amit a kutatás a canabae fórumaként tart számon. Az épület ráépült és alapozásával vágta a keleti oldalon feltárt járószintet, míg a telek nvugati felében feltárt út, az épület működése alatt, feltehetően még használatban volt. A pusztulást követően kisebb