A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Ős- és római kori lelőhelyek feltárása az M6 autópálya nyomvonalán 2006-ban (Beszédes József - Szilas Gábor)

csuprokat, vagy kisebb félgömbös tálkákat találtunk. Több ízben (7 darab) már a bontás során megfigyelhető volt edénvek egymásba helyezése. Ezek közül kiemelendő a 360. sír, amelynek urnájába két, szájával lefelé fordított bögrét tettek, valamint a 355. temetkezés, ahol két csaknem azonos peremátmérőjű csészét raktak egymásba. (5. kép) Néhány sír bontásakor az elhunyt elhamvasztott bronzékszereinek maradványát is megtaláltuk: ezek egyszerű tűtípusok, bronzspirálok voltak. A temetőrészlet valószínűleg vérségi kapcsolaton alapuló csoportos szerkezetet mutat. Ennek leglátványosabb példája az egymástól 60 centiméterre háromszög formában elhelyezkedő 347-549. sírokból álló csoport. (6. kép) Az Európa nagy területein megjelenő urnamezős kultúra halottait - a máglyán történő clhamvasztás után - több száz sírós sík urnatemetőkben helyezte el, melyek egy' része a művelődés teljes időtartama alatt használatban volt. Az Északkelet-Dunántúlon és tőle északra, a Duna túloldalán megjelenő VálHetény (Hotín)-csoport e kultúrkör lokális variánsának tekinthető, mely lclőhclysűrűségével messze kiemelkedik a korszak Kárpát-medencei művelődései közül. Nagvobb temetői a Duna mentén a fővárostól délre Tökölön (PATEK 1958), Szigetszentmártonban (Régészeti Füzetek 27, 1974, 14), északra Békásmegyer-Királyok útjáról (SCHREIBER 1991), Szentendréről (MRT 7, 248.) stb ismertek. Egységes rítusuk, standard edénytípusaik és azok kombinációi, a csekély számú bronztárgy, valamint a teljes temetőfeltárások hiánya következtében a kultúra társadalmi berendezkedéséről még igen keveset tudunk. Néhány esetben megfigyelt found standing next to the urns. In a few cases (7 graves) it could already be observed during the excavation that the vessels yvere placed into each other. Of these, grave no. 360 should be mentioned. Here two cups were put yvith the mouths face down into the urn, while two cups yvith rims of nearly identical diameters yvere placed into each other in grave no. 355. (Fig. 5) In a few graves, the remains of the bronze jewelry of the cremated deceased yvere also found including simple pin tv pes and bronze coils. The cemetery segment probably displays a group arrangement based on kinship. The most spectacular evidence is provided by the group comprising graves 347-349. These burials were placed in a triangle at a distance of 60 cm from each other. (Fig. 6) I he people of the Urnfield culture, which occupied large territories of Europe, laid their dead, who had been cremated on pyres, in plain urn cemeteries comprising hundreds of graves. Some of these cemeteries yvere used throughout the entire lifespan of the culture. The VálIleténv (Hotín) group that lived in northeast Transdanubia and north of it on the other side of the Danube was a local variant of this cultural entity which diplavs the highest density of settlements among contemporary cultures in the Carpathian Basin. Its large cemeteries are known from along the Danube from Tököl (PATEK 1958) and Szigetszentmárton (Régészeti Füzetek 27, 1974, 14) south of the capital and from Békásmegvcr-Királvok Road (SCHREIBER 1991) and Szentendre (MRT 7, 248), etc. north of Budapest. Very little is known about the social structure of this group because of the uniformity of the burial rite, the standardization of