A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Kutatások az albertfalvi vicus északi részén (Beszédes József)

Arra vonatkozóan, hogv a hordók átalakítása a heh színen történt, jó példa a 163. számú kút, ahol a kútakna visszatöltött földjében előkerült egy deszkákból ácsolt, 70 centiméter átmérőjű hordófenék két darabból álló töredéke. (7. kép) A kutak vastag iszaprétege több, teljesen ép, zömmel vízhordásra használt kora császárkori edényt őrzött meg, míg a kútbélést körülvevő 2-3 méter átmérőjű kútakna rendszerint leletben szegény volt. (8. kép) A faanyag szakszerű mosása, tisztítása jelenleg is folyik, eddig két deszkán mutatkoztak betűnyomok, vagy számok. Végezetül szólnunk kell egy, a tclepjelenségek időrendjét, a település kőperiódusának struktúráját érintő problémáról, amellyel feltárásunk során is szembesültünk. A nagyfokú, zömmel a modern kor rovására írható bolygatottság miatt a kőkonstrukciós építményekből - amelvek rendszerint a legmagasabb szinteken jelentkeznek - jórészt csak elszórtan maradt meg néhány kisebb, jellegtelen részlet, így a kőperiódus épületeinek alaprajzi összefüggései nem, vagy csak nehezen értelmezhetők. A fentiekben említett lekövezett bekötőúttól (4. objektum) északra például néhány elszórtan jelentkező, csekély hosszúságban megmaradt kősormaradvány és falalapozás került elő az úttal megegyező tájolásban. Valószínűsíthető, hogy ezek a maradványok az utat északról határoló zártabb, többosztatú kőépületekhez tartoztak, azonban alaprajzilag már egyikük sem rekonstruálható. A vicus modern kori építményekkel, üzemekkel jobban beépített északi részén tehát a későbbi (értsd: késő Antoninus-kori, Severus-kori) periódusokról elsősorban a talajban mélyebben húzódó negatív struktúrák alapján alkothatunk képet, 8. kép: Ep edény kútbetöltésből Fig. 8: Complete vessel from the well fill presence of the hoops implies that the secondarily used barrels in the wells were sunk into the well shafts without modification, apart from the removal of the bottoms and the lids. (On barrel-lined wells in Pannónia sec KUZSINSZKY 1932; PETŐ 1976; VADAY 1995; SZŐNYI 2003) Well no. 163 provided evidence that the barrels were modified on the spot. In this case, a fragment of the round bottom of a barrel was found in two pieces in the refilled earth of the well shaft. The bottom had been cut from a single piece of wood and measured 70 cm in diameter. (Fig. 7) The thick mud layer of the wells conserved a number of intact vessels from the early Imperial period, most of which were used for water hauling. At the same time, there were generally few finds in the well shafts. The diameters of the well shafts measured 2-3 m from the outside of the lining. (Fig. 8) The washing and cleaning