A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Korarómai településrészlét és római temető feltárása Budaújlakon (Anderkó Krisztián - R. Facsády Annamária)

sarkú, téglalap alakú, többnyire agyaggal tapasztott oldalú sírok, észak-déli iramú, szórthamvas temetkezések. (2. kép) Két esetben sírkert is előkerült. Az egvik sírkert 3 méter átmérőjű, kör alakú, fala 45-60 centiméter széles, habarcsba rakott mészkövekből készült, a másik, négyszög alakban fektetett, nagyméretű mészkőhasábokból állt. A temetkezések egy kivételével nem vágták egymást, ugyanakkor erőteljes szintkülönbségeket lehetett közöttük megfigyelni. Valószínű, hogy ez nem a temetkezések nagyobb időbeli különbségéből, hanem egy-egy kiadósabb esőzés utáni horclalékos feltöltődésből adódik. A kedvezőtlen földrajzi viszonyok miatt a temető nem volt hosszú ideig használatban, esetleg csak cgv-egy szárazabb időszakban temetkeztek ide. A sírok többsége szegényes, kevés mellékletet tartalmazó temetkezés. A korsók, mécsesek, fazekak, tálak, vasszögek mellett néhány illatszeres üveg, térdfibula és kevés pénzérme volt a sírokban. A mindennapos használati tárgyak mellett csupán egv pár darab különlegesebb, jobb minőségű melléklet, többek között bronztégelv, valamint szvasztika formájú fibula került elő. A feltárt 7 csontvázas sír közül hat koporsó nélküli temetkezés volt, észak-déli tájolással. Mellékletük nagyon szegényes, egy gyermeket vékony bronz karpereccel és pénzérmével temettek el. Az egvetlen kőlapokkal határolt sír a többitől eltérő tájolásban, nvugat-kelct irányban feküdt. A sírkőállítás szokásának elterjedtségét bizonyítják a hamvasztásos horizonthoz tartozó sírkövek. (3.-4. kép) A különleges geológiai viszonyokhoz (horclalékos, laza talaj - időszakosan vizes környezet) alkalmazkodva a mészkő sírsztéléket egy tömbből faragott, négyszögletes vagy háromszögletű, csaplyukkal ellátott mészkő of yellow-green-grev lavers settled on top, thickening in an easterly direction. This deposit represents the remains of the debris deposit carried by water from the west. Roman graves were found in the latter two lavers. Debris deposition could be intensive in the Roman period as well since it separated burials and grave groups. Altogether 81 graves were uncovered in the ccnicterv segment. Most graves (74) contained cremation burials. The grave-pits arc plastered with clay and have rounded corners. They are usually oblong and north-south oriented and contained cremation burials with scattered ashes. (Fig. 2) In two eases, we found gravevards. One of the gravevards was round with a diameter of 3 m. Its mortared stone wall was 45-60 em thick. The other was composed of large stone slabs laid down to form a square shape. The burials did not intersect each other except for a single case although significant differences could be observed in their depth. This probably does not mirror chronological differences but comes from the debris fill deposited after heavy rainfalls. Due to the unfavourable geographical setting, the cemetery was not used for very long, perhaps only being used in a few drier periods. The majority of the graves were poor and contained but a few grave goods. Jugs, lamps, pots, bowls and iron nails as well as a few perfume vials, knee brooches and coins were found in the graves. Beside articles of everyday use, only a few more special, higher quality grave-goods, among them a small bronze bowl and a swastika-shaped brooch were uncovered. There was no coffin in six of the seven north-south oriented inhumation burials. The grave-goods were poor: one child was buried with a thin bronze bracelet and