A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Próbafeltárás a csúcshegyi római villa környezetében II. (Havas Zoltán - Szilas Gábor - M. Virág Zsuzsanna)

A Kr. c. 8-7. századra alapvetően megváltozik a területhasználat intenzitása, ugyanis erre az időszakra tehető a Hallstatt kultúra jellegzetes lcletanvagát adó, nagyméretű, több hektárra kiterjedő horizontális településének kialakulása. Területe legalább két - a 4. árok középső részén, valamint az 1-5-6. árkok találkozási zónájában, azaz egvmástól 80-100 méterre elhelyezkedő - jelentékeny objektum sűrűséggel jellemezhető csoportosulásra bomlik. Kisebb-nagvobb gödrei, méhkas alakú tárolóvermci mellett kiemclendők azok a nagvobb, földbe mélyített résszel rendelkező építmények, melyek interpretálása mind rétegtani jellemzői, mind pedig külső megjelenése alapján problematikus. Közös jellemzőjük a lekerekített négyzetes alaprajz, melyhez jelentős, 1 métert is meghaladó mélység járul, azonban sem az oldalfalak mentén, sem a belső térben nem figyelhető meg felmenő fal, vagy a tetőt hordó tartószerkezet nyoma. (7. kép) Az objektumok belső időrendi felosztása a betöltés rétegtani értelmezése alapján lehetséges. Eszerint elsődleges funkciójának megszűnését egv lassú, alapvetően természetes úton történő pusztulási időszak követi. A tapasztott, vagy döngölt padló felett ugyanis rendszerint egy sárga agyagdarabokkal elegy barna betöltés húzódik, melyekben az oldalfalak közelében nagy, ék alakú sárga beomlási tömbök is megfigyelhetőek. Miután bizonvos mértékig feltöltődött az objektum, időszakosan, vagv csupán egy-egy alkalommal használt tüzclőgödörként hasznosították őket, melyre a sűrűn rétegzett vörös, égett, rajta vastag faszenes-hamus csíkokból álló rétegzettség utal. E jelenség minden esetben enyhén ívelt teknős aljú, az alatta lévő betöltés határát követő vonala nem kemence-szerű égetésről, hanem feltchecamc after the stratigraphie analysis of the fill. Accordingly a slow but basically natural destruction followed the cessation of their primary function. A brown fill mixed with vellovv clav lumps could usually be found over the plastered or rammed floors, in which large wedge-shaped vellovv collapsed debris could also be observed near the sides. When the feature became partially filled in, it was used intermittently or only once or twice as a firing pit, which can be deduced from the densely stratified red burnt laver sequence overlain by stripes of charcoal and ash. These phenomena always have a slightly curved trough-shaped bottom. The outline that followed the edges of the underlying fill suggests that no ovens were built in the pit. Rather, it was used in an activity requiring an open firing space perhaps with sacred purposes. The mixed fill was usually covered with a humic earth laver containing few finds: the result of the accumulation process following the abandonment of the feature and perhaps also the settlement. (Fig. 8) These features were usually found close to each other, sometimes in pairs (Fig. 9), and they were surrounded by large storage pits, which yielded a very rich ceramic material, numerous spindle whorls and loom weights. In a single case, dozens of unbaked clay weights were found in the eastern corner of a house (Fig. 10), which mav indirectly hint at the primary function of the building. The remains of religious life at the settlement include vessel offerings placed in pits. One of the most special vessel depots was found in a verv mixed layer of charcoal over the floor of an oblong building. (Fig. 11) The vessels, which were probably ritually crushed in the pit, arc pottery masterpieces of the I lallstatt C period.