A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

„Átriumos hosszúház-lakótraktus": hitelesítő feltárás az aquincumi polgárváros északkeleti részén II. (T. Láng Orsolya)

lat t ö re d ekek 1 akóh elyiségre zahl ) mmosegu utalnak, míg terrazzoburkolatú a rossz 15.

a helviscg inkább a műhelyrészlegbcz tartozhatott: a padlóra egy helyen meszes anyag került, benne állatcsontokkal (köztük halcsontokkal) és üveggyönggyel. Az anyag származhat az 59. helyiség kádjaiból, s lehet, hogv padlójavítás célját szolgálta. A 15. helyiségben sárga agyagpadlót köthetünk ehhez a periódushoz, míg a 12. helyiségben meszes járószint nyomait találtuk. Az 59. helyiségben még működtek a kádak, a szoba közepére viszont habarcsos kötőanyaggal épített pillért állítottak. Ezt az építési periódust az objektumok stratigráfiai helyzete alapján a 3. század első felére, a késő Severus korra tehetjük és változatlanul enyvfőzéssel, illetve bőrkikészítéssel hozhatjuk kapcsolatba. 7. Az épület ezen középső traktusában - a 2004. évihez hasonlóan (T. LÁNG 2005, 71) - szintén megfigyelhető volt egy későrómai építési periódus. (2. kép 6.) A 15. és 15.a helyiségekben keskeny, opus spicatum alapozáséi és feltehetően fa szerkezetű felmenőfallal rendelkező helviséclay, which was underlain bv a gra\el laver. Underneath, yet another stone row shored up the vats along the western closing wall. The clav floor thinned towards the east and it could be followed until it ended in a stone-and-mortar rim covered with terrazzo, which may have been the edge of the vats and the structure that prevented the tanning materials, liquids from overflowing. According to geological analyses by Zoltán Horváth, the material of the rammed floor was made from an impermeable clay different from the clav floors in other rooms. A small pillar bv the border wall of rooms 59 and 15 can also be attributed to this period. Taking into consideration the results of last year's investigations, this horizon of the building dates the turn of the AD 2nd and 3rd centuries. The feature of the numerous animal bones that appeared in large numbers this year as well (phallangi and horn cores), seem to support the suggestion that that a glue-manufacturing or perhaps a tanning workshop operated in the building during the AD 2nd-3rd centuries. 8. kép: Opus spicatum szerkezetű, késői fal a I 5-1 Sa. helyiségekben Fig. 8: Late Roman Opus spicatum-wall in room no.