A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Régészeti kutatások az MO körgyűrű keleti szektorának 06. lelőhelyén (Korom Anita)

es állattenyésztéssel egyaránt foglalkozott. A feldolgozás során érdemes lesz a fenti tárgyak településen belüli szóródását vizsgálni, amiből kiderül, milyen mértékben találhatunk a korai szakaszban földművelésre utaló nyomokat egv, a nomád életmódról a letelepedett életre áttért település életében. Az előkerült eszközök sorába tartozik még számos vaskés, esontkorcsolya és más csonteszköz. Több gödör betöltésébe^ előkerült üvegsalak és a nagv mennyiségű üvegtöredék (40 darab) esetleg helyi üvegkészítésre is utalhat. További adalék egv tapasztott padlójú, többszörös korabeli beásással bolygatott félig földbemélyített ház, ahol a betöltés felső rétegében nagy mennyiségű és nagyságú salakdarab feküdt. A leletanyag nagv részét a kerámiatöredékek teszik ki, a kézzel formált fazekak, a jellegzetes szürke, jól iszapolt, gyorskorongolt, kónikus, ívelt oldalú, félgömbös testű, változatos peremű tálak, poharak, bögrék, nagy méretéi hombár töredékek, melyek a településen mindenütt megtalálhatók. Csak a késői időszakra jellemző viszont a szürke, szemcsés, korongolt fazék. Előállítására, datálására az elmúlt évek ásatásai adtak választ, az, MO autópálya nyomvonalán található Üllő 5. szénnél lelőhelyen 40 darab Kr. u. 4-5. századra keltezhető fazekaskemencét tártak fel. (RégKut 2005, 506) A szemcsés fazekak mellett a jól iszapolt szürke áru is megtalálható a késői anyagban, viszont igen kevés az Alföldön a korszakra jellemző besimított díszű töredék. A patakhoz közelebb eső korábbi telepszakaszon római provinciális kerámia viszonylag nagvobb mennyiségben került elő (terra sigillata, bepecsételt töredékek), míg a késő császárkorban - a kereskedelmi kapcsolatok hanyatlása miatt-csak elvétve találunk a twisted, irregular position. (Fig. H) Research holds that these corpses thrown into pits were the victims of a hostile invasion before the abandonment of the settlement and the corpses were thrown into refuse pits that were still in use. (VADAY 1997) The phenomenon mainly dates to the end of the AD 4th and the beginning of the 5th century. This dating cannot be supported at this settlement since only a few tiny shards were found in the fill of these features and these cannot be dated. Only a single grave was found in the settlement (the skeletons m the above-mentioned pits are commonly regarded as settlement phenomena and not burials). (VADAY 1997) It was a northeast-southwest oriented, slightly burnt and badly damaged skeleton without grave goods next to the eastern side of a burnt down house. Numerous stretches of ditches from various sizes were found in the settlement but these contained only minimal finds. Some of them were short with a "EC-shaped cross-section and were difficult to interpret. The ditches running parallel to the houses probably marked interior borders. The longer ditch segments uncovered in the northeastern part of the surface probably drained water off from the higher areas into the deeper ones. The east-west running, repeatedly renewed ditch observed in the southeastern part of the excavation trench probably marked the end of the settlement since only prehistoric features were found to its south. This distribution means that the sphere of the living and the cemetery of the settlement were separated. The few cast-west and northeast-southwest running ditches observed in the southwestern part of the surface probably served to mark a boundary