A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Régészeti kutatások az MO körgyűrű keleti szektorának 06. lelőhelyén (Korom Anita)

kevés jelenséget figyeltünk meg. Ettől az ároktól délre viszont a telep egyértelműen tovább folytatódik. A település legintenzívebb része a pa­takhoz közelebb eső dombhát, itt egy 50 méter széles sávban rendkívül sok objek­tum koncentrálódott. (3. kép) Ettől délre folyamatosan csökkent a telepjelenségek száma, de 5 méternél nagvobb „üres" felületet a császárkori telepen belül sehol sem tapasztaltunk. Ez az intenzív szakasz a leletanyag alapján egyben a telep legko­rábbi megtelepedési fázisát is jelenti. Az ásatáson tapasztaltak alapján a település hosszú életű, a megtelepedés a patakot kísérő dombháton indult, majd dél felé, a mai Péceli út irányába terjeszkedett. Egyelőre nem tisztázott, hogv folyamatos életű telepről van-e szó, vagv több megte­lepedési hullámról, erre csak a leletanyag feldolgozása adhat majd magyarázatot. Annyi bizonyos, hogv a feltárás során éles határvonalat a telepen belül nem lehetett húzni. A humuszolás során többször meg­figyeltük, hogv az objektumok egv része magasabban, már a humuszból indult. Néhány esetben nagv leletkoncentráció utalt az egykori császárkori felszínre. A lelőhelyen 14 házat tártunk fel, mindegyikük lekerekített sarkú, téglalap alakéi, félig földbemélyített, átlagosan 3,5x3-4 méter nagyságú, kelet—nyugati tájolású, közülük három a telep legko­rábbi szakaszához tartozott. A tetőzetet tartó cölöpök nyomait kilenc esetben sikerült megfigyelni, melyek különböző szerkezetű házakra utalnak. Legtöbbször a hosszanti tengelyben elhelyezett három vagy két cölöplyukas variáció fordult elő. Volt ahol a ház közepén találtunk egyetlen tartócölöpöt - amit később megújítot­tak - átvágva a ház tapasztott padlóját. ()t esetben tartóoszlopok nyomát cgv­to be the largest of the Imperial Period settlements unearthed in the region of Budapest. The role of the Péceli Road site is pre-eminent in research on the Sarmatian period, since the cemetery that belonged to the settlement has also been located, and we do not know of any simi­lar site from this period from the archaeo­logical literature. No other graves from the Imperial Period were uncovered this year, so the cemetery seems to be finished to the north. Investigations in the next year will hopefully clarify our results in this respect. This year, we were not able to exactly determine the extent of the settlement. Nevertheless, two things are clear from this year's experiences: in the south, we found the probable edge of the settle­ment although the settlement obviously continues bevond the edges of the track to the west. Our experiences regarding the eastern part of the settlement seem rather unclear to date but the investigations will be continued here in 2006. It was ob­served that there were very few features in the territory enclosed by the south-north running ditch, which turned to the east about one third of the way through the excavation territory: At the same time, the settlement obviously continued south of this ditch. The densest part of the settlement was on the hill ridge closer to the stream. Very many features concentrated here in a 50 m wide zone. (Fig. 3) South of it, the num­ber of settlement phenomena gradually decreased although we never observed an "empty" surface larger than 5 m through­out the Imperial Period settlement. Based on the finds, this intensive settlement zone reflects the earliest settlement phase. It was clear from the results of the

Next

/
Thumbnails
Contents