A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Régészeti kutatások az M0 körgvűrű keleti szektorának nyomvonalán (Reményi László - Endrődi Anna - Maráz Borbála - M. Virág Zsuzsanna)

fel. Az objektum a leírás alapján rituális állattemetésként interpretálható. A csontok között bekarcolt díszítésű táltöredékek voltak. A XIV ker. Ilajtsár utcából Müller György 1931-ben folytatott ásatása során egy széles szájú, bögre, melynek hasát benyomott kettős pontsor díszíti, került be a BTM gyűjteményébe. (TOMPA 1942, 32. Vt. 10.) I .élőhelyünk Rákoscsaba-Majorhegy déli lejtője a környezetéből kiemelkedő ánnentes dombhát, amelyen a késő rézkori Baden-kultúra objektumai körülbelül 3000 négyzetméteren szóródnak. A település széle északon a késő rézkori objektumok hiányával behatárolhatók, míg délen a Rákos-patak alkotta a természetes határt. Keleti és nyugati irányban az MO autóút kisajátítási határa szab gátat a további kutatásnak. A terület késő rézkori fedettsége valószínéileg intenzívebb volt, a későbbi korszakok (késő bronzkori és császárkori) objektumaival számos településjelenség megsemmisült. A feltárt objektumok közül mintegy 300, a teljes feltárt területen szórtan, bokrokban előkerülé) objektum a késő bronzkor kezdetére datálható. A gödrök többsége markáns folttal jelentkező kerek, mély padkás, a padka alatt méhkas alakú tároló gödör, általában gazdag kerámiamelléklettel, illetve egybeásott kerek gödrökből álló szabálytalan gödörkomplexum. Három esetben figyeltünk meg a 2 méter átmérőjű, méhkas alakéi, kerek gödrök közepén egv körülbelül 1 méter átmérőjű, a gödör aljára tapasztott agvagkúpot, ez alatt a 316. objektumban az altalaj égett volt, a 480. objektumban pedig maga a kúp égett vörösre. A gödrök értelmezése (profán, vagy szakrális funkció) egvelőrc kérdéses. Egyértelműbben értelmezhető edényáldozatként a más leletanyagot nem belly was taken to the collection of the Budapest History Museum from György Mullen's excavation at Budapest, District XIV Ilajtsár Street in 1931. (TOMPA 1942, 32 Pl. V 10) Our site on the southern slopes of Rákoscsaba-AIajor hill was a flood-free lull ridge that rose above the surrounding environment, on which features of the Eate Copper Age Baden culture were distributed over approximately 3000 square meters. The northern edge of the settlement was marked bv the absence of Eate Copper Age features, while the Rákos Stream marks its natural boundary on the south. On the east and the west, the expropriation borders of the M0 ring highway limited the investigations. The territory was probably more intensively used in the Late Copper Age, since many settlement phenomena were destroyed by features from later periods (Late Bronze Age and Imperial Perioel). About 300 of the unearthed features dated to the beginning of the Late Bronze Age were found in groups dispersed all over the territory The majority of the pits appeared with as sharp discolorations comprising round, deep beehive-shaped storage pits with a bench in their upper sections, containing rich ceramic material. Numerous round pits formed irregular pit complexes. We could observe a elav cone with a diameter of 1 m plastered onto the centre of the bottom of two beehive-shaped pits measuring 2 m in diameter. In feature 316, the subsoil was burnt under the cone, while in feature no. 480, the cone itself burnt to a red color. The interpretation of the pits (profane or sacral function) is still uncertain. The find assemblage of three intact jugs covered with bowls broken into parts