A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A Ladik utcai temető újabb részletének feltárása (Budai Balogh Tibor)

tőségét azonban jé>l mutatja, hogy különböző időpontokban változatos, az egyes korszakokra jellemző falkonstrukciókkal (tégla, beton, vasbeton) erősítették meg. Az egész építményt, későbbi periódusaival együtt, a vastag, olajbarna színű agyagrétegbe alapozták. A pinceszinten régészeti korszakba tartozó réteget, illetve objektumot nem találtunk, s minthogy a telek teljes keleti fele az itt ismertetetthez hasonló feltöltést és rétegviszonyokat mutatott, vizsgálódásunkat az egykori természetes domb lábától a nyugati részre, az egykori domb tetejére és lejtőjére korlátoztuk. A „B" árok mintegy 30 méter hosszú és 13 méter széles volt. Itt két kultúrréteget azonosítottunk: egv épülettörmelékes sötétbarna színűt, alatta pedig egv lényegesen homogénebb, intenzív emberi jelenlét nélkül talajosodott, ugyancsak sötétbarna színű réteget, amely azonban lefelé fokozatosan olajbarnába ment át. A jelenség fokozatossága a domb tetején képződött humuszos öntéstalaj tartós szárazra kerülésével, és a növényzet megtelepedéséből következő szervesanyag-felhalmozódással magvarázható. Az emberi tevékenység nyomát bőségesen megtaláltuk a sárga színű, homokos altalajban is. A fentebb vázolt stratigráfia kizárólag az árok nvugati sávjára igaz, ahol egykor a dombtető húzódott. A lejtős részen a talajosodásnak nem találtuk nyomát, helyén a Duna kiöntéséből származó vörös és sárga színű agvagrétegződések húzódtak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy sosem volt talaj a lejtőn, sőt, ellenkezőleg, az ott talált sírok betöltése barna színű volt, vagyis a sírok leásása a dombtetőn megfigyelt, talajosodott rétegen keresztül történt, amely a későbbiek folyamán lemosódott, és így számunkra megf

oghatatlanná vált. identified: a dark brown laver with building debris and, underneath it, a much more homogenous one, also dark brown, which had humidified without intensive human interference. Lower down this laver gradually turned olive-brown. The gradual nature of the phenomenon can be explained by the fact that the humic alluvium, which had developed on top of the bill, desiccated and organic material accumulated as the vegetation settled on it. We found ample traces of human activity in the yellow sandy substratum as well. The stratigraphy outlined above was valid onlv in the western zone of the trench where the top of the plow-zone had been. No traces were found of any trace of humidification on the slope. It had been replaced by red and yellow clav hivers from Danube floods. It does not, however, mean that there had never been any soil on the slope. In contrast, the fill in the graves unearthed there was brown in colour, suggesting that the graves were dug into the humidified layer observed on top of the hill, which later became denuded and no longer identifiable. Roman graves appeared along the entire length of the western zone. They were only sporadically noted on the slope (erosion left intact only the most deeply dug graves). A northwest-southeast oriented stone wall bordered the southern end of the western zone. Onlv the lowermost row of stones of the wall was preserved. No other walls branched out from the preserved stretch. Its extension to the southeast was destroyed by constructions in the early and later modern periods. South of this wall we found grave constructions: five brick graves and two stone casket graves. (Fig. 2) All had been violated. Their very